Századok – 1987

FOLYÓIRATSZEMLE - Rudnyickaja; Ja. L.: A "Népfelszabadítás társasága" kialakulásának körülményei 996

FOLYÓIRATSZEMLE 997 kialakulásukat, profiljukat, összefüggéseiket. A vállalkozás nehézségi fokát Rudnyickaja cikke is tükrözi, amely a korábbi vonatkozó kutatási eredmények mellett újabb levéltári leletek és forráspublikációk anyagára is támaszkodik. Zürichi és amsterdami intézetek tettek hozzáférhetővé az orosz emigráció történetéhez kapcsolódó újabb iratokat, de a kiemelkedő forradalmi demokraták irattárának, leveleinek vizsgálata is új eredményekre vezette a szerzőt. A cári titkosrendőrség jelentéseinek tanulmányozása ugyancsak tükröződik Rudnyickaja cikkében. A vizsgált téma „hagyományos" forrásbázisa a Turszkij tevékenységét elemző egykorú munka, amelyben az orosz blanquizmus e jeles képviselőjének nézetei is reflektálódtak. Bepillantást nyerünk ezek alapján Nyecsajev és Bakunyin, az I. Internacionálé és az orosz emigránsok kapcsolatának alakulásába, a különböző szláv emigráns csoportok összefogási kisérleteibe. Szerzőnk kimutatja, hogy 1870 előtt, még Oroszországban megmutatkozott Nyecsajev blanquizmusra való hajlama. Az emigrációban ez továbbfejlődött, s a nézetek különbsége miatt romlott meg az orosz blanquizmus előfutárának és az anarchizmus atyjának a viszonya. Ezt követően került kapcsolatba Nyecsajev 1870-ben a blanquista Turszkijjal, s az ő révén a lengyel emigráció balszárnyával. Nézeteinek főbb sajátosságai tükröződnek a szervezet „alapelveiben", amelyeket mintegy dokumentarista módon épített be cikkébe a szerző. Az első pont Bakunyin hatásáról tanúskodik Meggyőződésünk, hogy országunk jelenlegi helyzetében elkerülhetetlen és közeli az elégedetlen néptömeg lázadása. ... A párt megalakításával az a célunk, hogy megváltoztassuk a jelenlegi politikai és gazdasági rendszert, s demokratikus köztársaság jöjjön létre." Az idézett pont második része és a következő pont már egyértelműen a blanquizmus hatását mutatja. Felkészült, tapasztalt emberekből szerveződő pártra van eszerint szükség a népfelkelés irányítása, a hatalom megragadása, s ennek birtokában a gyökeres átalakítás vezetése érdekében, amelynek kereteiben Oroszország föderatív átszervezését is megoldanák. Az 1872-ben keletkezett program - - szerzőnk szerint — eklektikus. A jakobinizmus, az anarchizmus és a blanquizmus hatását egyaránt tükrözi, a népfelkelés és az összeesküvés kombinációjára való törekvés tűnik ki belőle. E sajátosság háttereként — Turszkij alapján Rudnyickaja kimutatja, hogy Nyecsajev saját nézeteit Bakunyin felfogásaként próbálta terjeszteni, elfogadtatni az emigráns körökkel — kihasználva az anarchizmus atyjának tekintélyét —, miközben idejét múltnak tekintette azokat. Tehát nem csupán Bakunyin igyekezett felhasználni Nyecsajev energikusságát, oroszországi kapcsolatait — ahogyan ez korábban általánossá vált a szakirodalomban. Nyecsajev letartóztatása után — amelyet ohrana provokátorok készítettek elő — Turszkij lett a legbefolyásosabb vezető a szervezetben, de az oroszországi kapcsolatok szempontjából előtérbe került az orosz blanquizmus legnagyobb alakja, Tkacsov is. A szerző mcgkisérli áttekinthetővé tenni a különböző emigráns és oroszországi illegális csoportok kapcsolatrendszerét. A Lavrov és orgánuma (Vperjod) körül csoportosulok Párizsban összpontosultak, de tudatosan építették ki „hazai" kapcsolataikat, ezért is igyekeztek pl. megnyerni a frissen emigrált Tkacsovot, s egyidejűleg jó viszonyt alakítottak ki lengyel és cseh csoportokkal is. A nézetkülönbségek miatt azonban Tkacsov inkább a jakobinus-blanquista jellegű zürichi csoportokhoz vonzódott, amelyek között szintén virulens volt a szláv összefogás gondolata, de itt az oroszok mellett főként szerb emigránsok működtek. 1874-ben véglegessé vált Lavrov és Tkacsov „szakítása". A „Nabat" a blanquizmus orgánumává vált. Nyecsajevhez hasonlóan Tkacsov is önállóságra törekedett, s a többi csoporttal befolyása kiszélesítése érdekében kereste az együttműködést. Ez derül ki az emigráns kiadó Elpidin és a különböző szervezetek kapcsolatának vizsgálata alapján is — amelyet gondosan részletez Rudnyickaja. Végül is úgy összegzi kutatási eredményeit, hogy a „Népfelszabadítás Társasága" egy mélyen konspirativ forradalmi szervezet volt, amelynek gyökerei az oroszországi szervezkedési kísérletekben keresendők. Ezek és a külföldi csoportok összefogására tett kísérletet jelentette, egyértelműen a blanquizmus hatását mutatta, amely felfogás hazai talajból is táplálkozott, de az európai hatást is tükrözte — elsősorban Turszkij révén. Oroszországi befolyását és jelentőségét azonban alapvetően Nyecsajev és Tkacsov biztosította. (lsztorija SzSzSzR., 1986. 6. szám 21—39. 1.) M.