Századok – 1987

TÖRTÉNETI IRODALOM - Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez. Magyarország a dualizmus korában VI. 1913-1914. (Ism.: Jeszenszky Géza) 988

974 TÖRTÉNETI IRODALOM 990 paktumtárgyalásait ( 15. sz.) — a munkássajtóhoz hasonlóan. E sorok írója viszont — ellentétben a jegyzetek posztumusz szerzőjével — nem érzi annyira elhibázottnak Jászinak Seton-Watson brit íróval fönntartott kapcsolatát, a magyarországi nemzetiségi kérdéssel foglalkozó angol munkák elismerő bírálatát. Egyébként azonban a jegyzetek minden elismerést megérdemelnek, nagyban megkönnyítik a tájékozódást, látszik, hogy egy élet során fölhalmozott tudásanyag és tapasztalat áll mögöttük. Néhány irat (pl. a 13. és a 24.) esetében viszont hiányzik az ügy előzményeinek és későbbi fejleményeinek a bemutatása — ez is jelzi, hogy Kemény G. Gábor távozása mekkora tudományos veszteség. Az „Iratok..." VI. kötetéből eléggé egyértelműen bontakozik ki, hogy az első világháborút közvetlenül megelőző időszakban a magyarországi nemzetiségi kérdés kimozdult a holtpontról, válaszútra érkezett. A türelmetlenség, a bizalmatlanság továbbra is jelen volt, a területi integritás féltése (különösen a Balkán-háborúk után) erősödött, s az engedmények politikája erős ellenállásba ütközött. De jelen voltak a változás, a békülés elemei is, s ezt nemcsak az évtizedek óta ezért küzdő Mocsáry, valamint az új Magyarországért föllépő radikális és szocialista erők képviselték, hanem mind a közjogi ellenzékben (Désy), mind a kormánypártban nőtt azoknak a száma, akik viszonylag jól látták a tennivalókat. A kormánypártban levő nemzetiségi származású képviselők, vagy az együttműködés útját választó egyházi személyek, tehetős polgárok száma — e kötet alapján is — nagyobbnak tűnik, mint feltételeznénk, s nem csupán a szászok soraiban. A rendszer liberális elemei még léteztek, söt voltak ennek belső tartalékai is. A beolvasztás, a politikai és gazdasági tönkretétel politikája — ha egyáltalán létezett ez valaha elhatározott, tudatos formában — 1914-ben nem fenyegette a magyarországi nem-magyarokat. Mint a sorozat egésze, a VI. kötet is a történettudomány legidőtállóbb műfajához tartozik, évtizedeken át használni fogják bel- és külföldön egyaránt. Ezért is fontos a folytatás, még akkor is, ha az fedeti szerkesztőt kénytelenek leszünk nélkülözni. Minden reményünk megvan azonban, hogy az „iratok..." befejező kötetei a Kemény G. Gábor által képviselt szellemet fogják folytatni, s így a nemzetközi tudományos világban jelen marad az a magyar hang, amely következetesen emeli föl szavát minden nemzeti kisebbség jogai mellett. Jeszenszky Géza