Századok – 1986
Tanulmányok - Berlász Jenő: Pavao Ritter-Vitezović az illirizmus szülőatyja. Magyar–horvát viszonyt az 17–18. század fordulóján 943/V–VI
960 BERLÁSZ JENŐ Zrínyi—Frangepán—Nádasdy-féle szervezkedést és a vele kapcsolatban megkísérelt felső-magyarországi felkelést követően az uralkodó elhatározta, hogy a történteknek levonja végső konzekvenciáit. Elődei egy évszázad óta hasztalan próbálkoztak a magyar—horvát rendi autonómia megszüntetésével és az abszolutista államrendszer bevezetésével, minden kísérletük sikertelen maradt. Most itt volt az alkalom nyílt erőszakkal keresztülvinni azt, ami mesterkedésekkel nem sikerült. Az események ismeretesek. Zrínyiéknek 1671-ben történt kivégzése után a fegyvert fogott, vagy gyanúba került magyar, többnyire protestáns nemesség, polgárság s legfőként a lelkészek ellen évekig tartó féktelen és kegyetlen hajsza folyt.49 1673-ban pedig az Ampringen-féle kormányzóság felállításával valóban sor került a rendi alkotmány eltörlésére.5 0 A történtek végsőkig fokozták az elkeseredést, nagyarányú fegyveres felkelés tört ki. A Thököly Imre vezetése alatt harcoló kurucok 1678—1680-ig majd az egész ún. királyi Magyarországot elfoglalták.5 1 A bécsi udvar meghátrált, akarva-akaratlanul be kellett látnia, hogy ez a kísérlete is meghiúsult, s ha Magyarországot meg akarja tartani uralma alatt, vissza kell állítania a rendi autonómiát, meg kell szüntetnie mindenfajta üldözést, a protestánsokét is. Ezt a királyi elhatározást volt hivatva deklarálni a soproni országgyűlés.52 Amikor 1680-ban Ritter külföldről hazaérkezett, otthon megnyugvással tapasztalhatta, hogy a horvát nemesség és polgárság annak idején szinte teljes 1 egészében távol tartotta magát Zrínyiék experimentumától, s éppen ezért itt a két kivégzett főúr birtokainak elkobzásán kívül szokatlan erőszakoskodásokra, üldözésekre nem került sor; a protestantizmust pedig már korábban maradéktalanul felszámolták.53 A Sopronba összehívott országgyűlés tehát csak annyiban volt horvát j érdekű, amennyiben a rendi alkotmány helyreállítását célozta. Ez azonban számukra | is sokat jelentett, hisz sérelmeiket (gravameneiket) csak a magyar diéta orvosolhatta. A kölcsönös kiengesztelődés céljából 1681-ben összegyűlt diéta nagyszabású felvonulása volt egyfelől a bécsi udvari kormányférfiaknak (maga Lipót király is jelen volt), másfelől a magyar rendeknek. Természetesen ott voltak Horvátország püspökei (a zágrábi és a zengg-modrusi), főnemesei, valamint a három szlavón vármegye (Zágráb, Körös és Varasd) és a két szabad királyi város (Zágráb és Zengg) követei. Csak Thököly és a hatalma alatt álló észak-magyarországi törvényhatóságok küldöttei maradtak távol.5 4 Azt lehetett volna gondolni, hogy ebben a rangos előkelő sokaságban Ritter, az egyszerű városi követ észrevétlen marad. Nem így történt! Tudatában lévén annak, 40 Bidermann, Hermann Ignaz: Geschichte der österreichischen Gesammt-Staats-Idee 1526— 1804. I. Abt. Innsbruck, 1867. 45. S. Szekfû, i. m. IV. к. 186—189. 50 Bidermann. i. m. 44. — Szekfû. i. m. IV. k. 183—186. 51 MT10K III. к. 1221—1272. Szekfû, i. m. IV. k. 194—198. 52 Bidermann. i. m. 45. — Szekfû.i. m. IV. k. 198—200. 53 Tarczay, A reformáció 41. — Guldeseu, i. m. 135—136. 54 Szekfû. i. m. IV. k. 195—198. — Klaic, Ritter 41. str.
