Századok – 1986
Tanulmányok - Berlász Jenő: Pavao Ritter-Vitezović az illirizmus szülőatyja. Magyar–horvát viszonyt az 17–18. század fordulóján 943/V–VI
MAGYAR—HORVÁT VISZONY A 17—18. SZÁZAD FORDULÓJÁN 955 Hogy Rittert itthon érte-e még a „felségárulás" leleplezése, nem tudható. De akár idehaza, akár csak Rómában értesült az eseményekről, mindenképpen elhatározó befolyást kellett, hogy gyakoroljon politikai nézeteinek, gondolkodásának alakulására csakúgy, mint az egész horvát fő- és köznemesség magatartására. II. Előkészület a literátori pályára ( 1670—1680) 1. Hogy Ritter kinek köszönhette Rómába való kiküldetését, nem állapítható meg. Lehet, hogy a jezsuitáknak, lehet, hogy a püspöknek, vagy a káptalannak. Ám, ha ezek valamelyike volt a kiküldő, akkor fel kell tételezni, hogy papi pályára akarták neveltetni. Erre vall az is, hogy a Szent Jeromosról elnevezett római horvát vendégházban — ez nyilván egyházi intézmény volt — biztosítottak számára bennlakást.39 Persze, a keresztény hittudomány (theologia Christiana) tanulását — minthogy ez az ún. lényeges tudományok (artes et scientiae substantiates) körébe tartozott — nem lehetett azonnal elkezdeni. Előbb az előkészítő mesterségek és tudományok (artes et scientiae praeparantes) tanulásával kellett éveket eltölteni. Az ún. hét szabad művészet (septem artes liberales) diszciplínái tartoztak ide, mégpedig elsősorban a trivium tárgyai, a humanizmus kora óta legkivált: az ünnepi beszéd, az elegáns levélírás és az újlatin poézis. Minden jel arra vall, hogy Ritter is ezekkel a „mesterségekkel" kezdte el tanulmányait. Ezek kedvére valók lehettek — sa jelek szerint —, volt is hozzájuk tehetsége. Azt, hogy mely tanintézetben tanult, kinek vagy kiknek volt a tanítványa, s mennyire jutott tanulmányai során, nem lehet tudni, összesen hat évet töltött Rómában, mégsem maradt erről az időről semmiféle közelebbi értesülésünk. De, majdani irodalmi működéséből visszakövetkeztetve, bizonyosnak látszik, hogy sokat tanult, sokat olvasott.40 Ami a literatúrát illeti, ennek körében — megállapíthatólag — főként a latin időmértékes verselés, főleg a humanista költői kisműfajok megismerésében és gyakorlatában tett szert nagy jártasságra: az epigramma, az epistola metrica, a panegirisz s kiváltképpen a technikai bravúrnak tekinthető anagramma írásában. De tanulmányozta és elsajátította a barokk hősköltemények (carmina heroica) alkotásának módját is. Úgy látszik, tudatosan udvari költőnek, nagyurak és uralkodók dicsőítőjének, magasztalójának készült; tudta, hogy mint ilyen csinálhat legkönnyebben, leggyorsabban karriert. Ám későbbi életének folyásából az is kitűnik, hogy a poéta aulicus szerepének vállalásával nemcsak önérdekének előmozdítására törekedett, hanem egy magasabb cél, ti. hazája és nemzete ügyének szolgálatára is. Rómában tartózkodása idején bőven volt ideje elgondolkodni Horvátország 39 Klaic. Ritter 17. str. « Uo.
