Századok – 1986

Tanulmányok - Berlász Jenő: Pavao Ritter-Vitezović az illirizmus szülőatyja. Magyar–horvát viszonyt az 17–18. század fordulóján 943/V–VI

956 BERLÁSZ JENŐ történelmén, az önálló királyság megszűnte s kiváltképpen a török hódítás óta bekövetkezett politikai helyzet változásán: a magyar—horvát unión belül érvényesülő alárendeltségén, újabban pedig a nyers, kíméletlen osztrák katonai uralomnak való kiszolgáltatottságán. Szükségképpen tűnődnie kellett azon: hogyan-mint lehetne mindezen hatásosan változtatni, segíteni, miként lenne lehetséges a horvát—magyar— osztrák közjogi viszonyt Horvátország számára előnyösen megváltoztatni. Másfelől eltűnődhetett azon is, mit kellene tenni az elmaradott horvát művelődésnek korszerű szintre emelése érdekében. Konkréten: volna-e lehetőség a horvát kulturális életet a klérus hatásköréből legalább részben kivonni, laicizálni, másfelől a nemességet új nemzeti öntudatra ébreszteni. Lassanként oda kellett konkludálnia, hogy elsősorban egy új horvát történelmipolitikai ideológia kialakítására lenne szükség, olyanra, amelyből a horvátság erőt tud meríteni fennálló elesettségének megszüntetésére. Ehhez azonban mindenekelőtt önmagának kellett mélyebben, alaposabban megismerni a horvát történelmet, mint ahogy az odahaza krónikákból megismerhető volt. Különös véletlen folytán ez az óhajtása hamar teljesülhetett. Rómában ui. ugyanezekben az években, ugyanabban a vendégházban, amelyben ő nyert elhelyezést, lakott egy kiváló késő-humanista dalmát történetíró: Johannes Lucius, családi nevén Ivan Lucic (1604—1679). Több, mint valószínű, hogy Ritter e tudós férfival megismerkedett s vele tanulmányairól talán beszélgetéseket is folytatott. Nos, ez a jeles férfiú adhatta Ritter kezébe azt a tudományos munkát, amelyet idáig annyira nélkülözött. E munka pedig Luciusnak saját, nagy erudícióval (klasszikus és középkori források felhasználásával) megírt, impozáns méretű müve volt, amely alig néhány évvel korábban (1666) jelent meg Amszterdamban De regno Dalmatiae et Croatiae librisex címen. A kiváló szerző tehát éppen annak a két politikai alakulatnak történetéről szólt, amelyek nemcsak az önálló horvát királyság idején, de később, a magyar—horvát királyok uralma idején is oly szoros szimbiózisban éltek egymással, hogy alig lehetett őket külön országoknak tekinteni. E mü a Balkán-félsziget nyugati felének históriáját i. е. a 4. századtól i. sz. a 14. századig terjedőleg ölelte fel. Kezdődött a terület őslakói, az illírek ködbe vesző őstörténetének felderítésével, folytatódott Illiriának a római birodalomba való bekebelezésével, majd a szlávok Balkánra történt beköltözésével és államalapításaival, továbbá a magyar—horvát államközösség létrejöttével és eseménytörténetével az Árpád-házi és Anjou-királyok uralmának idején. Olyan alapos és részletes (térképekkel és genealógiai táblázatokkal felszerelt) mü volt ez, amely a kor historiográfiájának legfelsőbb szintjét képviselte — módszeresség és hitelesség tekintetében egyaránt kiváló41 Lucius müvének megismerése nagy élményt jelenthetett Ritter számára. Hazájára és népére vonatkozólag ehhez hasonló nagyszerű történeti feldolgozással 41

Uo. — Lucius müvét 1. RMK. III. к. 2322. sz. — Életéről és működéséről Enc. Jug. 5.sv. 560. str., valamint Opca Enciklopedija Jugoslavenskog zavoda. (A következőkben Opca Enc.) 5. sv. 182—183. str.