Századok – 1986
Tanulmányok - Kiss Z. Géza: A földesúri birtok és a parasztföld elkülönítésének történeti útja az Ormánságban. 1767–1867 51/I
A FÖLDESÚRI BIRTOK ÉS PARASZTFÖLD AZ ORMÁNSÁGBAN 1767- 1867 91 keletkeztek már az úrbéri munkák rendjében is, de a jobbágyokban ekkor élt még a remény, hogy nemcsak jogilag lesznek szabadok, hanem gazdaságilag is, és az általuk addig használt föld mind az övék lesz majd. Ilyen várakozások között értesültek az ormánsági jobbágyok is arról, hogy a király április 11-én szentesítette az alsótábla által már március 18-án, egyhangú szavazattal elfogadott törvényeket a jobbágyfelszabadításról, a földesurak állami kárpótlásáról, az úriszékek megszüntetéséről stb.10 7 A törvény értelmében szabaddá lett 15 ezer főt meghaladó úrbéres népesség, a parasztság tulajdonába került 27 619 hold szántó, 13 204 kaszás rét, megszabadult az Ormánság népe mintegy 82 200 gyalognapnyi robottól, nem fizetett több füstpénzt, nem adott csirkét, tojást, vajat, vagy kender- és lentermeléssel kapcsolatos különféle szolgáltatást. Ezen kívül Szabad György szép szavai szerint a forradalom itt is „Emberséget adott az embernek.. .öntudatot ébresztett az elkeseredett, sokszor elcsüggedt lelkekben".10 8 Az áprilisi törvények jobbágyszabadítása fényes lapja e nép történetének is, de igazi örömmel a volt úrbéres társadalomnak az a nem egészen 40 százaléka fogadhatta csak őket, amely 1848-ban még legalább fél telekkel rendelkezett. Az öröm azonban tezek esetén is hamarosan ürömmé változott, amikor keserves családi perek során [felgyorsult a volt nagycsaládok biztos szegényedést hozó szétbomlásának folyamata. A nagy szenvedélyeket felkorbácsoló ormánsági eseményeknek azonban az volt az igazi oka, hogy itt olyan népesség kapta a szabaddá lett földet, amelynek 63 százaléka már csak egy fertállyal rendelkezett jószága, gyermeke sem volt, s ezek tehetetlenségéivel szemben állt a tőkés korszakát kezdő ormánsági nagybirtok.109 A csalódást főleg a X. törvénycikk okozta, amely kimondta, hogy „Olyan helyeken, ahol a földesúr és volt jobbágyai között a legelőelkülönözés, illetve úrbéri rendezés akár egyezség, akár úrbéri per útján valóságosan és tettlegesen már végrehajtatott, az ekként megtörtént összesítés, illetőleg elkülönözés többé fel nem bontható". A X. törvénycikkről írja Spira György, hogy „. . . általa a törvényhozás szentesítette mindazokat a földrablásokat, amelyeket a földesurak jobbágyaik rovására az előző évtizedekben reguláció, vagy legelőelkülönözés formájában véghezvittek".110 A X. törvénycikk pecsételi majd meg az ormánsági agrárnépesség sorsát, s ne csodálkozzunk azon, ha Szaporca és Tésenfa panaszlevelében is megfogalmazódott a keserű vélemény: „Örömünk igen hamar lehanyatlott a törvények kihirdetésekor."111 A továbbiakban az ormánsági jobbágy minden 107 Az 1848. IX. tc. ismertetése Spira György: A magyar forradalom 1848—1849-ben Bp. 1957. 121. alapján. 108 Szabad 1957. 263. 109 Vö. Kiss Géza (kákicsi): Ormányság 1937. 367. 110 Az 1848. X. tc. ismertetése Spira 1959. 122. felhasználásával. 1,1 OL 1848/1849. о. gy. Arch. Regn. Lad. XX. 22. F. 2. A. No. 157. bb. ее.
