Századok – 1986
Tanulmányok - Kiss Z. Géza: A földesúri birtok és a parasztföld elkülönítésének történeti útja az Ormánságban. 1767–1867 51/I
90 KISS Z. GÉZA nyomorított, családi struktúrájában is beteg, egészséges reakciókra már régen képtelen állattartó társadalom alapjait semmisítették meg egy fél évszázad földrablásai. Ezt a társadalmat megváltani már csak kívülről lehetett volna, mert az új világ küszöbén nélkülözte annak minden szükséges előfeltételét: az erős paraszti gazdaságokat csakúgy, mint a munkára éhes, pauperizált tömegeket. Hiányzott itt az a nemesi birtokos réteg is, amely a szomszédos Somogyban, Tolnában meghatározó szerepet játszott a forradalomban. E réteg tagjaiból az Ormánságba már csak néhány közigazgatási és uradalmi tisztviselő jutott. Az események helyi irányítói armalista nemesek és honoráciorok voltak: jegyzők, lelkészek, tanítók. Olyan emberek tehát, akiknek csak lelkesedésük volt, de falujuk-gyülekezetük határán kívül befolyásuk, vagy éppen hatalmuk semmi. Erejükből csak arra futotta, hogy a Siklóson követté választott Táncsics útján világgá kiáltották népük rettenetes állapotát. Az is különös sajátossága a forradalom helyi körülményeinek, hogy Batthyány Kázmér gróf, Siklós ura, Baranya megye főispánja, a nagyon exponált déli területek forradalmi kormánybiztosa és a forradalom második kormányának külügyminisztere volt.10 3 Baranya „márciusa" e hó 18-án kezdődött a pécsi városi tanács által szervezett népgyüléssel, ahol is „Perczel Miklós és Katits István, a városháza előtt hordókra állván, az öszve sereglett népnek kihirdették, hogy a szabadság megjött, nintsen többé robot, nints dézsma, egyenlő a volt jobbágy urával, semmivel sem tartoznak". A közvetlen hatásról az írja Náray János, a püspöki uradalom számtartója, hogy a Pécs alatti „Bogádi táblán szántásban lévő Jobbágyok a szántást rögtön otthagyták és hazamentek".10 4 A kitűnően informált Kelemen József kanonok pedig a káptalan jobbágyairól írja, hogy „... a parasztság szabadsági mámorában dolgozni nem akart". Az egész magyar jobbágyság magatartására jellemző viszont az az oszrói eset, amikor a hajdú robotra parancsolta volna őket, azt sem mondták, hogy mennek, azt sem, hogy nem, hanem egyszerűen otthon maradtak. Erről írja döbbenten Sellye tiszttartója, hogy „.. .egész Oszró és Kis Csány szántani parantsolva lévén ... sem zabot, sem burgonyát vetni nem lehetett".10 5 „ • A megyei rendek a belső béke biztosítása érdekében küldöttség útján igyekeztek megértetni a falvak vezetőivel, hogy a jobbágyfelszabadítás országos kárpótlással történik, de a birtokosokat is óvták, hogy volt jobbágyaikkal „gyászos összeütközésbe jöjjenek".10 6 A forradalmi hírek jobbágyok közötti terjedésének nincs írott nyoma. Hordtákvitték azokat fuvarosok, piacozók és mindenféle útonjárók, később pedig közölték az országos lapokat járató helyi értelmiségiek. E hírek hatására azonban zavarok 103 A forradalommal kapcsolatos megállapításaink a baranyai Helytörténetírás 1973. évi jubileumi számára támaszkodnak. 104 Náray János: Pécsi Krónika. Baranyai Helytörténetírás 1973. 182—183. 105 Baranyai Helytörténetírás 1973. 212. Kelemen kanonok naplója. — Kardhordó 1973. 99. 106 Bm. L. Közgyűlési jkv. 4/1848. Baranyai Helytörténetírás 1973. Okmánytár 298. Eredeti jkv.
