Századok – 1986
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Mohácstól Buda visszavívásáig (Magyarország történeti útjának nemzetközi háttere) 917/V–VI
MOHÁCSTÓL BUDA VISSZA VÍVÁSÁIG 935 gazdaságpolitikában még csak kezdő Habsburg kétfejű sas keleti irányú szárnypróbálkozásait gazdaságilag is kezdték meglibbenteni. S ha mindehhez még hozzávesszük a lengyel—litván Rzecz Pospolita hagyományos törökellenes politikai és katonai érdekeit61 —, amelyeknek Podólia 1672. évi oszmán hódoltatása közvetlenül is tápot adott —, valamint fénykorából fennmaradt, a dunai fejedelemségek felé hajtó hatalmi és gazdasági aspirációit —, amelyek Szobieszki Jánostól sem voltak idegenek6 2 — kirajzolódik előttünk az a Velence— Bécs—Varsó „tengely", amely 1684 tavaszán a Szent Liga „hármasszövetségét" volt megalkotandó. 9. A gazdasági-kereskedelmi indítékok a korabeli Közép-Kelet-Európában persze még csak aláfestették, kiegészítették azokat a motívumokat, amelyeket a politika és annak ősi magva: a hatalom és birtoklás kiterjesztésének, illetve visszaszerzésének igénye-indulata táplált. A hadviselés feudális területszerző indítéka tisztán és pőrén mutatkozott meg abban a nagy összecsapásban, amely még a 16. század első felében zajlott a Habsburgok és nyugat-európai vetélytársuk: a francia Valois-dinasztia között. Az Itália birtokáért vívott küzdelem beletorkollott V. Károly császár és I. Ferenc francia király háborúinak ama végzetes sorozatába, amely Spanyolország főhatalommá válásának ára lett vagy egy évszázadra; egyúttal még hosszabb időre, századokra szólóan létrehozta Franciaország szövetkezését a Habsburgok keleti riválisával: a Török Birodalommal. A Német Birodalomban pedig a fejedelmi szeparatizmus érdekeihez igazodó reformáció, a császár minden erőfeszítése ellenére, veretlen maradt: állandó potenciális támaszaként a francia—török szövetségnek. A hadakozás feudális területszerző indítékával így fonódott össze a 16. század közepétől mintegy száz esztendeig a vallásháború motívuma a reformáció és ellenreformáció hatalmi csoportjai között — ami a területi-dinasztikus vetélkedést új ideológiai köntösbe öltöztette —, a 17. század elejétől pedig „az európai nemzetek kereskedelmi háborúja, amelynek színhelye az egész földkerekség".6 3 A harmincéves 61 Vö. K. Lepszy, Zur Frage der Zentralisation und Souverenität Polens. Hauptprobleme der polnischen Aussenpolitik in der zweiten Hälfte des XVI. Jahrhunderts, In: La Renaissance et la Réformation en Pologne et en Hongrie, i. m. 415—423. 62 History of Poland, i. m. 240, 256. — A gazdasági-kereskedelmi motívumokra: A. Manikowski, Zmiany czy stagnaçja? Z problematyki handlu polskiego w drugiej polowie XVII wieku, Przegl^d Historiczny, 64, 1973; L. Lehr, Comerjul Tärii Románesti çi Moldovei in a doua jumâtate a secolului al XVII-lea, Çtudii. Revista de Istorie, 21, 1968; L. Demény, Comer(ul de tranzit spre Polonia prin Jara Româneasca çi Transilvania al ultimul sfert a secolului al XVII-lea, ugyanott, 22, 1969. — Vö. már J. Rutkowski, Histoire économique de la Pologne avant les partages, Paris, 1927, 159—160, 173, 192. 63 K. Marx, A tőke, I. MEM 23. köt. Budapest, 1973, 703. — A nemzetközi politikai viszonyok alakulására, a vesztfáliai békével bekövetkezett fordulatra: Európa a 16—17. században, TSz, 1979, 2, 308—313, 328.
