Századok – 1986
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Mohácstól Buda visszavívásáig (Magyarország történeti útjának nemzetközi háttere) 917/V–VI
MOHÁCSTÓL BUDA VISSZAVÍVÁSÁIG 933 1615. évi megújításakor jelentkezett először — azután, hogy a századforduló „hosszú háborúja" immár erőegyensúlyt mutatott fel a két küzdő fél között, s így azzalkecsegtette most már Bécset is, hogy előnyös feltételek mellett folytathat kereskedelmet a Török Birodalomban. A békeszerződés megújított szövegének 9. és 10. artikulusa, illetőleg az ennek alapján 1616-ban kiadott szultáni fermán — amely lényegileg megegyezett az első angol és holland kapitulációval — tekinthető az első Habsburg—török kereskedelmi megállapodásnak.53 Félszázaddal később, a vasvári békét követő évben (1665) kötötte meg a két császár — Leslie gróf követségének eredményeként — második kereskedelmi szerződését,54 amelyet viszont már konkrét lépések követtek. Az osztrák kameralista (merkantilista) Johann Joachim Bechernek — az Österreich über alles, wann es nur will vágyálmát meghirdető Philipp Wilhelm von Hörnigk idősebb kor- és eszmetársának — kezdeményezésére megalakult ugyanis az első Wiener Orientalische Handelskompagnie, azzal a céllal, hogy Bécsből a török területeken át folyami-szárazföldi úton építse ki Ausztria keleti (levantei) kereskedelmét.55 Az 1667-ben indult bécsi társaság tevékenységében is kimutatható a nemzetközi fűszerkereskedelemnek az az éles irányváltása, amelynek velencei vonatkozásait fentebb már szemügyre vettük. 1615-ben, az első osztrák—török kereskedelmi szerződés időpontjában még arról volt szó — amint a híres bécsi nagyvállalkozónál, II. Rudolf bankárjánál, Lazarus Henckelnél annak idején tartott tanácskozás anyagából kiderül56 —, hogy magyarországi kereskedők Bécsben megvették a török piacon kelendő portékákat, és hajón török területre vitték; odalent pedig „török árukat" (res turcales) vásároltak — éspedig (Konstantinápolyból érkezett) selymet, gyapotot, teveszőrt, szőnyegeket és fűszereket, és azokat Bécsbe hozták. 1667—68-ban viszont már az osztrák Keleti Társaság Bécsből Konstantinápolyba küldött rakományaiban találjuk meg — sziléziai posztó, nürnbergi réz- és stájer vasáruk mellett — a (nyugatról érkezett) borsot és más fűszereket; Konstantinápolyból Bécsbe menő szállítmányaiban viszont a szokásos „török áruk" szerepeltek — ám fűszerfélék nélkül.51 53 A. Huber. Geschichte Österreichs, V, Gotha, 1892, 77; Thallóczy L., Utazás a Levantéban. A keleti kereskedelem története Magyarországon, Budapest, 1882,88; Takáls S., A dunai hajózás a 16. és 17. században. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle ( = MGSZ), 1900, 172—173. 54 Takáls, i. m. 175—176; Redlich, i. m. 246. 55 Thallóczy, i. m. 89; Takáls S., Külkereskedelmi mozgalmak hazánkban 1. Lipót alatt, MGSz, 1899,348—349,355; H. Hassinger, Die erste Wiener orientalische Handelskompagnie 1667—1683, VSWG, 35, 1942, 1—53; Hanisch, i. m. II, 61—71; F. Tremel, Wirtschafts- und Sozialgeschichte Österreichs, Wien, 1669, 245—249, 274. — Lásd még: К. Fajkmajer, Zur Geschichte der ersten orientalischen Kompagnie, MIÖG, 30, 1909, 634 s köv.; H. Wendt, Schlesien und der Orient, Breslau, 1916, 136. — Ph. W. v. Hörnigk híres műve csak 1684-ben jelent meg Passauban, majd egy évszázad folyamán tizenhat kiadást ért meg. 56 Takáls. i. m. 1900, 174—175; Hassinger, i. m. 8; Kallbrunner, i. m. 155. 57 Takáls, i. m. 1900, 194—197; Hassinger, i. m. 16—23; T. Slojanovich, L'économie balcanique aux XVIIe et XVIIIe siècles. Paris, 1952, 181—182; Maniran, i. m. 578—580. 2*
