Századok – 1986

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Mohácstól Buda visszavívásáig (Magyarország történeti útjának nemzetközi háttere) 917/V–VI

926 PACH ZSIGMOND PÁL 6. A nemzetközi viszonyok 17. századi változásairól szólván nemcsak a politikaikatonai erőviszonyok változásaira, köztük a Magyarországot szorítóba fogó két birodalom erőegyensúlyának kialakulására, a török hatalmi expanzió megtorpanására lehet és kell gondolnunk — ami már a századforduló nagy véráldozatokat követelő „hosszú háborújának", a tizenöt éves háborúnak a fejleményeiben megmutatkozott —, hanem a nemzetközi gazdasági viszonyok módosulására, átalakulására is. A modern világgazdaság 15—16. század fordulóján kezdődött kialakulási processzusa ugyanis a 17. század folyamán újabb, második szakaszába lépett. Az új szakasz egyik szembetűnő jelensége volt, hogy a 16. század második felét általánosan jellemző rohamos áremelkedés, „árforradalom" a 17. század elejétől fogva lelassult, illetve árhullámzásoknak, átmeneti fellendüléseknek és áreséseknek adta át a helyét; majd — éles, országonként és árufajtánként eltérő ingadozások után — részben már az 1620—30-as években, egészében pedig 1650 körül megállt. A 17. század közepére az árforradalom időszaka végképp lezárult, befejezéshez ért. A nemzetközi gazdasági konjunktúrát depresszió és válságjelenségek váltották fel.1

6 Az árforradalom megszűntével az árstruktúra alakulásának szekuláris irányzata is megfordult, visszájára váltott. Az árak stagnálása vagy hanyatlása ugyan mind iparcikkekre, mind mezőgazdasági terményekre kiterjedt, elsősorban azonban az utóbbiakat érintette. A 17. századi depresszió gazdasági tekintetben alapvetően agrárdepresszió volt.1

7 A nemzetközi gazdasági helyzet változásai több vonalon is hatást gyakoroltak Közép-Kelet-Európa országaira. A térség agrárexportálói számára eddig előnyös külkereskedelmi cserearányok immár a múltba tűntek. A Közép-Kelet-Európából nyugat felé irányuló mezőgazdasági kivitel lanyhult. A gabonaexportáló lengyel földesurak, a marhakivitelbe kapcsolódó magyar urak és nemesek (és más piaci érdekeltségű rétegek, csoportok) jövedelme csökkent. Megkezdődött a kommerciumtól való visszavonulásuk.1

8 A nehezedő gazdasági viszonyok terhét a földesurak jelentős részben jobbágyaikra hárították. Fokozták robotkötelezettségüket, szigorították röghözkötöttségüket. A „második jobbágyság" rendszere megszilárdult-megkeményedett a maradék magyar királyságban és az erdélyi fejedelemségben csakúgy, mint a lengyel-litván 16

Lásd a 2. jegyzetben hivatkozott irodalmat. — Vö. E. Hobsbawm, The General Crisis of the European Economy in the XVIIth Century, Past and Present, 5—6, 1954. 17 P. Chaunu, Le renversement de la tendance majeure des prix et des activités au XVIIe siècle, In: Studi in onore di A. Fanfani, Milano, 1962, IV, 219—255; В. H. Slicher van Bath. Die europäischen Agrarverhältnisse im XVII. und in der ersten Hälfte des XVIII. Jahrhunderts, In: A. A. G. Bijdragen, 13, Wageningen, 1965, 144; Abel, i. m. 152. 18

Üzleti szellem és magyar nemzeti jellem, TSz, 1982, 3, 388—391.