Századok – 1986

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Mohácstól Buda visszavívásáig (Magyarország történeti útjának nemzetközi háttere) 917/V–VI

MOHÁCSTÓL BUDA VISSZA VÍVÁSÁIG 925 visszafoglalása egész további társadalmi, állami, nemzeti fejlődésünknek alapkérdésévé vált. Más szavakkal: az ország három részre szakadását előidéző török megszállás elleni harc, a magyar etnikum, kultúra és államiság átmentése a két nagyhatalom között, végső soron az ország újraegyesítése volt történelmünk 16—17. századi szakaszának fő nemzeti feladata. 5. A túlélésnek, az átmentésnek, az államiság fenntartásának, a két nagyhatalommal való viaskodásnak és egyezkedésnek, szembefordulásnak és lavírozásnak különböző törekvései és változatai között: önállóbb és kevésbé önálló, jobb és kevésbé jó politikai irányvonalai, koncepciói, alternatívái között — vagy ha éppen úgy tetszik: a rosszabb és a kisebb rossz formulái között — mozgott-forrott-hullámzott a mohácsi vész és Budavár visszavívása közötti százhatvan esztendő drámai irányváltásokban is, tragikus fordulatokban is bővelkedő magyar története. A túlélés, a fennmaradás, Béccsel szemben a Konstantinápolynak való alárendeltséget vállalva, azon belül kisebb vagy nagyobb mozgási lehetőséget keresvetalálva — a korszak elején Szapolyai János királyságától a korszak végén Thököly Imre felső-magyarországi részállamáig. A királyság és a fejedelemség újraegyesítése, a bécsi udvar fennhatóságát Erdély felett is elfogadva — mint pályájának végső szakaszán Martinuzzi Fráter Györgynél, vagy első viharos pályafordulatán Báthory Zsigmondnál. Az országegyesítés „kelet felől" a Habsburgokkal szemben, Bocskai István vívmányainak bázisán, az erdélyi fejedelemségből indulva; a török szultán főségét elismerve, cserében belkormányzati önállósággal és külpolitikai mozgásterének szélesítésével — Bethlen Gábornál. A „nyugati" magyar főúri politikusok gondolatköre, mint Eszterházy Miklósé, a dinasztia iránt lojális, a Habsburg-monarchiába Erdéllyel együtt beilleszkedő, de rendi alkotmányát lehető csorbítatlansággal megőrző magyar királyságról. Az erdélyi fejedelemség és Lengyelország perszonáluniója, esetleg a dunai román fejedelemségek szövetségi kapcsolatával bővülve — mint a két birodalom mellett és velük szemben harmadik hatalmi csoportosulás lehetősége a közép-keleteurópai térségben: Báthory Istvánnál, majd hamar hamvába holtan, II. Rákóczi Györgynél. A „török áfium ellen való orvosságot" a hazai rendi politika és katonai szervezet reformjában, önálló magyar hadsereg létesítésében felmutató Zrínyi Miklós koncepciója, amint a nemzetközi viszonyok változásainak láttán, immár elérhető közelségben érzi, reális lehetőségnek tekinti a török kiszorítását Magyarországról: a korszak fő történelmi feladatának megoldását.