Századok – 1986
Folyóiratszemle - Bolobujev O. V.–Leonov M. I.–Utkin A. I.–Selohajev V. V.: A politikai pártok története az első oroszországi forradalom időszakában – a legújabb szovjet kutatások tükrében 904/IV
904 FOLYÓI R ATSZEM LE A széles néprétegeknek nem áll módjukban a kulturális termékek élvezetekor teljesen elkülönülni, elszakadni a mindennapoktól: munka közben, földalattin, vásárcsarnokban olvassák a folytatásos regényeket; a bekapcsolt tévé mellett zavartalanul dolgoznak tovább. A régi szokások új tárgyakra tevődnek át: csak a tárgyak változnak, a felhasználás módja állandó marad. (Annales, 1984. január—február, 70—91. o.) S. M. О. V. BOLOBUJEV, M. I. LEONOV, A. I. UTK1N, V. V. SELOHAJEV: A POLITIKAI PÁRTOK TÖRTÉNETE AZ ELSŐ OROSÁORSZÁGI FORRADALOM IDŐSZAKÁBAN — A LEGÚJABB SZOVJET KUTATÁSOK TÜKRÉBEN A századfordulóra alakult ki Oroszországban az a társadalomszerkezet, az az érdekstruktúra, amelynek belső ellentmondásai képezték a három 20. századi orosz forradalom alapját. Az első oroszországi forradalom időszaka azért különös jelentőségű, mert ekkor váltak szervezett politikai erővé a különböző osztályok és rétegek, megszerveződtek a politikai pártok. A forradalom egyidejűleg az első erőpróbát is jelentette számukra. A szovjet történetkutatás — 1917 előfeltételének vizsgálata kapcsán — egyre teljesebben tárja fel a századforduló társadalmi, politikai folyamatait. Új vonása a kutatási iránynak, hogy önálló témaként is elemzik az egyes pártok kialakulását, fejlődését, plasztikusan rajzolva meg társadalmi bázisukat, szervezeti felépítésüket, politikai ideológiájukat és módszerüket. A cikk neves és autentikus szerzőgárdája ezeket a legújabb eredményeket összegzi, kijelölve egyúttal a további kutatások irányát is. A vonatkozó kutatások egyik központi problémája a leninizmus kialakulása. A tárgyalt időszakban — szűk másfél évtized — csaknem 120 önálló kiadvány foglalkozott a lenini politikai irányzat vizsgálatának elméleti, módszertani kérdéseivel, a forrásfeltárás sajátosságaival, de már historiográfiai áttekintések is napvilágot láttak. Alapvető jelentőségűnek ítélik a szerzők azokat a munkákat, amelyek Lenin tevékenységét, az első orosz forradalomról, a különböző pártokról kifejtett megállapításait elemzik. Kiemelik pl. az eszerek tevékenységének jelentőségéről adott lenini értékelést, miszerint az elősegítette a forradalom elmélyülését. Tegyük hozzá: elsősorban azzal, hogy felgyorsította a parasztság politikai szerveződését.. A megelőző évtized során kb. 130 munka tárta fel a bolsevikoknak a tömegek megnyeréséért folytatott küzdelmét. Új vonás, hogy nemcsak a forradalom felfelé ívelő szakaszát, hanem a visszavonulási periódust is taglalják a szakemberek. A kérdéskörön belül változatlanul a munkás-paraszt szövetség vizsgálata áll a középpontban, de növekedett a kutatók érdeklődése a városi, illetve a falusi kispolgár és középrétegek — alkalmazottak, értelmiségiek, diákok — megnyerése érdekében kifejtett szociáldemokrata erőfeszítések iránt is. Egyre több szerző választja kutatási témájául a bolsevikok vidéki tevékenységét. Feldolgozták pl. annak a több mint száz, különböző szintű szociáldemokrata tanácskozásnak az anyagait, amelyek a szövetségi politika kérdéseivel foglalkoztak. A fővárosok bolsevik szervezetei mellett az irányzat 35 vidéki bizottságának forradalom alatti tevékenységét is feltárta a legújabb szovjet kutatás. Vizsgálták létszámuk alakulását, összetételüket, eszmei és politikai munkájukat, valamint az egymással és az emigráns központokkal kiépített kapcsolataikat. Egyre több tanulmány, monográfia tárgyalta a közelmúltban a baloldali blokk létrehozására irányuló bolsevik törekvéseket. Továbbra is kurrens téma a bolsevik—mensevik különbségek feltárása, ideológiai, taktikai szempontból. Tisztázásra vár viszont a két irányzat szervezeti kapcsolatainak alakulása. Kiemelkedő jelentőségűnek értékelik a szerzők azt a monográfiát, amely Plehanov 1905—1907-es tevékenységét, politikai ideológiájának fejlődését dolgozta fel, s a történetírás ezen adósságából is törlesztett. (Sz. V. Tyutyukin: Az első orosz forradalom és G. V. Plehanov, M. 1981., oroszul.) Elkülöníti a könyv szerzője az orosz szociáldemokrácia és a mensevizmus „atyját" a mensevik irányzat három
