Századok – 1986

Folyóiratszemle - Thiesse Anna-Marie: A népi kultúra változásai és folytonossága: olvasás a századforduló idején 902/IV

FOLYÓIRATSZEMLE 903 A hírlap, a napi információkat tartalmazó újság az egyszerű családok legfőbb olvasmánya. A népi olvasási kultúra hagyományosan két nagy részre osztható nemek szerint, s ez magán az újságon belül is megfigyelhető. A férfiakat a politikai hírek, az asszonyokat a lap alsó részén („rez-de-chaussée") folyamatosan futó regényes történetek — a férfimegvetés tárgyai! — érdekelték. A folytatásos regény jól beilleszkedett a nők mindennapi tevékenységébe; egy-egy rövid fejezetet a munka kurta szüneteiben át lehetett futni, s a történetek megtárgyalása a szomszédasszonyokkal a férfiak politikai diskurzusainak pontos megfelelője volt. Az újságból kivágott, összevarrt és keménypapírba kötött kis regények a könyvbirtoklás élményével ajándékozták meg elkészítőiket. Thiesse megállapítása szerint a valódi könyvek vásárlásának igénye a századfordulón meglehetősen nagy. Az újságregényekből kialakított könyvek a népi rétegek könyvvel szembeni paradox helyzetére utalnak: megtanulták tisztelni és kívánni, de ez az értékes tárgy még félelmeket kelt bennük. Az újságok mellett az iskola és a vándor könyvárus látta el olvasnivalóval a népet. Az iskola tiszteletet és érdeklődést ébresztett a könyvek iránt; az évzárókon osztott jutalomkönyvek — az első igazi könyvek — a családok becses emlékei voltak évtizedeken át, gyakran egy-egy kis könyvtár kerekedett ki belőlük. Az első világháború eddig nem sejtett mértékben járult hozzá az egyszerű családok műveltségi szintjének emelkedéséhez, könyvhöz jutásához. A vándorárusok a ponyva és a népszerű irodalom mellett a klasszikusok (Hugo, Zola, Verne) müveit is eljuttatták a közönséghez. A választás nagyrészt a cím alapján történt — a megkérdezettek döntően csak a címekre, a szerzőkre nem emlékeztek; a szerzők közül egyedül Hugo és Zola neve bukkant fel, a kor népszerű íróié (Henry Bordeaux, Georges Ohnet, Jules Mary, Paul Bourget, Abel Hermant, Marcel Prévost) nem, holott az ő müveiket olvasták és ismerték leginkább. Hugo és Zola nevének megragadása egyrészt valószínűleg az iskolának, másrészt a városi-falusi toponímiának köszönhető. A figyelemfelkeltő cím jelentőségével a kiadók nagyon is tisztában voltak: ezzel magyarázható a híres könyvcímek plagizálása és a sorozatok (Mignon, Mignon házassága, Mignon lánya, A megbosszult Mignon). Az újsághirdetések is befolyásolták a könyvek közötti választást, bár ezek legtöbbször saját folytatásos regényeiket harangozták be. A nemek szerinti elkülönülés még a hirdetésekben is nyomon követhető: a férfiaknak kaland- és bűnügyi regényeket, az asszonyoknak érzelmes históriákat ajánlanak; egy-egy folytatásos regényen belül is felosztják az érdeklődési köröket, mint pl. az „Humanité" hirdetése, mely az „Egy kommünár szerelmei" c. sorozat indításakor a férfiaknak a Kommün hős napjainak történetét, a nőknek a szerelmi idill fájdalmas báján és a főszereplő tragikus sorsán való elérzékenyülést ígéri. A közönség igényei szerények voltak egy-egy új regénnyel szemben: minden újdonságtól tartva, a sztereotip történeteket kedvelték — hiszen ennek az újfajta időtöltésnek még nem voltak teljesen urai. A kiadók ennek megfelelően a jól ismert séma új és új változatával rukkoltak ki. Ennek a konformizmusnak egy másik oka az volt, hogy az olvasást egyszerű örömforrásnak, érdekes időtöltésnek tartották. A népszerű folytatásos regények divatját — ezeket az egész utca olvasta — a század elején főleg konzervatív oldalról és az egyház részéről érte támadás, mondván, hogy a rossz könyvek megrontják az erkölcsöket. A kritika hatástalansága és az egyházi tilalmak eredménytelensége oda vezetett, hogy a ponyvairodalommal a saját területén vették fel a harcot: a katolikus sajtó a francia egyház hősi korszakait bemutató, történelmi tárgyú sorozatokat közölt. A népet „visszamaradt nebulónak" tartották, aki elemi műveltségi ismeretekkel sem rendelkezik: a didaktikus-moralizáló, vagy a klasszikusokat a fejekbe verni szándékozó folytatásos ismeretterjesztő sorozatoknak azonban olyannyira nem volt sikerük, hogy pl. a csőd szélén álló „Humanité" Anatole France filozófiai dialógusait félbeszakítva, elkezdte az „Egy hercegnő (!) szerelme" c. regény közlését. A nép kulturális színvonalának emelésére irányuló kísérletek csak a kisebbségi érzést fokozták, melynek nyomát a felméréskor jelentkezett elutasító magatartás is őrzi: a megkérdezettek nem akartak válaszolni az olvasással kapcsolatos kérdésekre, mert ezen a területen alacsonyabbrendünek tudták magukat. A késő esti közös mesemondástól a folytatásos regényen át a szombat esti nagyfilmig — a szájhagyománytól az írásbeliségen át az audiovizuális technikáig — vezet a népi kultúra útja a 19. század végétől napjainkig.