Századok – 1986
Történetirodalom - Hungarian History–World History (Ism.: L. Nagy Zsuzsa) 889/IV
890 TÖRTÉNETI IRODALOM hogy a hazai kutatók — az arisztokrácia mellett — meglehetősen elhanyagolták a köznemesség szerepének vizsgálatát, s azt a tényt, hogy részvételüket valójában senki sem kérte. Karl Nehring (Südost Institut, München) Adam von Herberstein, a török portához küldött udvari követ, 1608—1609-es naplója alapján, mely csak a legutóbbi időben vált ismertté, világította meg a zsitvatoroki béke problematikáját, a békeszerződés két verziójának létezését, értelmezését, valamint azt, miért s hogyan kényszerült a porta a császári verzió elfogadására. Hangsúlyozta, a zsitvatoroki béke nélkül lehetetlen megérteni a Habsburg-hatalom felemelkedését a 30 éves háború alatt és után. Köpeczi Béla a nyugati történészek erősen kritikus, elítélő véleményével vitázva mutatta be az ország helyzetét s a 17—18. sz.-i magyar függetlenségi háborúk okait. Nemcsak e küzdelmek, valamint az 171 l-es szatmári béke európai politikai, hatalmi következményeire tért ki, hanem arra a hatásra is. amelyet ezek az események a kor politikai gondolkodására gyakoroltak, felvetve olyan kérdéseket: lehetséges-e szövetség a törökkel, egy keresztény herceg „lázadhat-e" a törvényes király ellen, s szólt — egyebek mellett — a protestánsüldözések problematikájáról is. Peler F. Sugar (Washington University) rámutatott, hogy Konstantinápoly 1453-as eleste az európai hatalmi viszonyokat már nem módosította, viszont a nándorfehérvári csata világtörténelmi jelentőségű volt. Szólt arról, hogy a 150 éves török uralom, majd felszámolása megváltoztatva Magyarország bel- és külpolitikai helyzetét, milyen sokféle módon hatott ki Európa egészére. Megemlítette azt is, hogy Szent Capistrano nevét viseli az a kaliforniai misszió, ahová elsőnek érkeznek vissza az ott is tavaszt jelző fecskék. A második nagy téma történeti előzményét két előadás világította meg. Horst Haselsteiner (Institut für Ost- und Südosteuropaforschung der Universität Wien) II. József törekvéseinek különböző oldalait vázolva ilyen kérdéseket vetett fel: Vajon II. József felvilágosult abszolutizmusa a modernizáció értelmében innováció voít-e, s ugyanakkor a rendek magatartása visszatartó, konzervatív szerepet játszott-e? Vagy: a megyék a magyar autonómiát védték, és II. József, a Habsburg centralizmus megtestesítője, egy totalitárius állam képviselője volt? II. József tragédiáját abban látta, hogy amit el akart kerülni, az halála után mind bekövetkezett. Bécs és Pest viszonyáról, egymásrahatásáról szólt az 1848-as forradalom időszakában George Barany (Denver University), aki többek között Bécs szerepével, a magyar liberális ifjak magatartásával, nézeteivel, különös tekintettel a tömegmozgalmakra, a sajtó szerepével, korabeli tudósításokkal foglalkozott. Egy, a hazai irodalomban kevéssé taglalt kérdéskörnek is nagy figyelmet szentelt. Annak ti., milyen volt a zsidóság helyzete és viszonya a forradalomhoz Bécsben és Pesten, miért maradt el Magyarországon a zsidók emancipálása, hogyan lángolt fel az antiszemitizmus, hogyan reagált erre a magyar értelmiségi elit. Az Osztrák—Magyar Monarchia, valamint a Horthy-rendszer időszakával foglalkozó előadások — érthetően — szorosabban kapcsolódtak egymáshoz, közöttük több lehetett és volt is az egymásrautalás. A dualizmus korát illetően voltaképpen minden előadás s minden szempont annak megvilágítására irányult, milyen szerepet játszott Magyarország a Monarchiában, mit adott hozzá a birodalmi együttéléshez, illetve mennyiben járult hozzá annak megbomlásához? László Péter (School of Slavonic and East European Studies, University of London) alkotmányjogi szempontból elemezte azt az 1867-es kiegyezést, a jogoknak azt a rendszerét és megoszlását, mely a 67-es törvényekkel jött létre. Alapos okfejtéssel vetette össze az ország s az uralkodó jogi viszonyát, az ősi és a modern alkotmány problémáját, a korona és az ország kapcsolatát. Végkövetkeztetése szerint a kiegyezés sajátos gyengeséget vitt a monarchiai unióba azáltal, hogy egyetlen részének, Magyarországnak, nagyobb alkudozási lehetőséget biztosított, mint a többinek. Megállapította azt is, hogy a régi magyar alkotmány kettőssége előfutára volt az 1867-es kiegyezésnek. Hanák Péter három vonatkozásban értékelte Magyarország monarchiai szerepét. A gazdaságban, mint tőkebefektetési és ipari piac, valamint élelmiszer-szállító, hozzájárult a Monarchia gazdaságának stabilitásához, ezen keresztül integrációjához, mi több, technológiai fejlődéséhez. Politikai téren viszont, míg a kiegyezés idején konszolidációs szerepet játszott, a 19. sz. végétől kezdve a dezintegrációt erősítette. Különleges és egészen új módon járult hozzá Magyarország a Monarchia és Európa kultúrájához azáltal,
