Századok – 1986

Történetirodalom - Kann Robert A.–David V. Zdenek: The peoples of the Eastern Habsburg Lands. 1526–1918 (Ism.: Niederhauser Emil) 868/IV

869 TÖRTÉNETI IRODALOM szélesebb szempontokról sohasem megfeledkező szemlélet, amely Kannt olyannyira jellemezte, ebben a kötetben is megtalálható. A kötet négy nagy korszakban tárgyalja az egyes népek fejlődését, az egyes korszakok lényegét már a címekben jelezve: 1. kormányzás a rendek útján, 1526—1620,2. uralkodói abszolutizmus és közigazgatás a rendek útján, 1620—1740, 3. uralkodói abszolutizmus és bürokratikus közigazgatás, 1740—1847, 4. az alkotmányos korszak, 1848—1918. Ezeken a korszakokon belül külön fejezetekben tárgyalja a kötet az egyes népeket, a cseheket, szlovéneket, magyarokat, szlovákokat, horvátokat, ukránokat, szerbeket és románokát (utóbbi kettőt persze csak a későbbi korszakokban, amikor a birodalomhoz kerültek). Ezen belül pedig érdemben a politikai rendszer, törvényhozás, közigazgatás kérdései kerülnek elő, külön fejezetekben a gazdasági fejlődés, amely egyébként, a lábjegyzetek tanúsága szerint, majdnem teljes egészében az illető népek marxista történetírásának az anyagára épül fel, annak megállapításait adja vissza nagyon korrekt módon összesítve. Az utolsó két szakaszon belül, különösen az alkotmányos korszak vonatkozásában már több a politikai eseménytörténet, külön alfejezetekkel az első világháború alatti fejleményekről, de itt sem vész el a könyv a részletekben, hanem csakis a lényegre szorítkozik. Egy utolsó, túl rövidre sikerült fejezet a kulturális fejlődésről ad áttekintést, ugyanilyen négyes kronológiai tagolásban, de itt megint a fejezetcímek jelzik a szerzők szerint lényeges vonásokat: 1. humanizmus, reneszánsz és reformáció, 2. barokk és ellenreformáció, 3. felvilágosodás, klasszicizmus és romantika, 4. realizmus és modernizmus. Itt csak a magyarok, csehek, szlovákok, horvátok és szlovénok kerülnek tárgyalásra, ebben a sorrendben. Többnyire az irodalom, képzőművészet, zene bemutatásáról van szó, elvétve a közoktatásról és a tudományról is. Az utolsó fejezet mintegy összefoglalja az egyes népek nemzeti fejlődésének sajátosságait, itt is hangsúlyozva, amiről a kötetben többször is szó esik, milyen lényeges különbségekre vezetett az a tény, hogy a tárgyalt népek közül egyeseknek volt saját nemesi uralkodó osztályuk, másoknak viszont nem. Ez a megkülönböztetés végighúzódik a tárgyalás során, de mint láthattuk, nem vált rendező elvvé. Ez a fejezet tér ki a nemzeti öntudat kibontakozásának a kérdéseire is, jelzi, hogy a cseheknél és a magyaroknál pl. ez korábban történt meg és szélesebb rétegeket érintett, mert jóval erősebb nemzeti, vagyis történeti hagyományuk volt, a szerbeknél az oszmánok elleni harc vezetett korai jelentkezésére. A politikai státus szempontjából a magyarok voltak a vezető csoport, már jóval a kiegyezés előtt, a „keleti" népek sorában. Itt fejtik ki a szerzők azt is, miért nem választották a társadalmi struktúrát rendezési elvül, mert az véleményük szerint nem adott volna szerves képet. Politikai és kulturális vonatkozásban egyaránt a Nyugat jelentős szerepét hangsúlyozzák, amely általában többet adott, mint kapott, bár az utolsó korszak vonatkozásában ez már módosulóban volt, sőt a keleti népek akkor már több kihívást intéztek a nyugati csoportokhoz, mint fordítva. A birodalom felbomlása elkerülhetetlen volt. Túl messzire vezetne az előbbieken túlmenő tartalmi ismertetés. A tények pontos számbavétele a jellemző a kötetre, a lényeges vonások kiemelése, pontosan az, amit az egész sorozat célkitűzése megkövetel. A gazdasági fejlődés vonatkozásában a mai marxista álláspontot találjuk meg benne, az ebből hiányzó társadalmi fejlődést az egyéb alfejezetekben adják meg a szerzők. Egy-két általánosabb kritikai szempontot már az előbbiekben felvetettünk, ezekhez kell még néhány továbbit fűznünk. Az egyik alapvetően a kötet, valljuk be, a fentiek szerint kissé bonyolult tematikájával kapcsolatos. Mégpedig azzal, hogy a könyv népek történeti fejlődését mutatja be, ezen belül gazdasági fejlődésüket is. Mind a nép, mind a gazdaság azért bizonyos konkrét territóriumhoz is kötődik, s ez utóbbi nem egy esetben más népével azonos. Ebből következik, hogy a 16. században pl. először a magyar területről szállítanak ki rezet külföldre, néhány lappal odébb pedig szlovák területről (72. és 85.1.), holott, ez nyilvánvaló, ugyanarról a felső-magyarországi rézről van szó. A két utolsó kronológiai fejezetben Bukovina gazdasági fejlődéséről külön alfejezetek találhatók az ukránoknál és a románoknál egyaránt, s az összesen négy alfejezet közül csak az egyik törekszik arra, hogy Bukovina románok lakta részének gazdasági kérdéseit tárja fel. A nép története és a nép által lakott territórium története egyébként is nehézségeket okoz. A kötet, helyesen, a történetiség elvére támaszkodva a korabeli territóriumok, országok és tartományok határaival operál, ezeknek a keretében tárgyalja a társadalmi és a politikai struktúra kérdéseit. Ez a szlovénok esetében