Századok – 1986
Történetirodalom - Kann Robert A.–David V. Zdenek: The peoples of the Eastern Habsburg Lands. 1526–1918 (Ism.: Niederhauser Emil) 868/IV
868 TÖRTÉNETI IRODALOM Lehetséges, hogy eleinte megtette; imádkozott, verseket szavalt vagy énekelt magyarul, de feltételezhetően minden ilyen kísérletét levertség, ingerlékenység, mély lelki depresszió követte, amíg valahogyan vissza nem nyerte belső egyensúlyát." Szabó Lászlót szemmel láthatóan a fentiektől megkímélte a sors. Sem nyelvében, sem lélekben nem szakadt el a magyarságtól. Az előtte ott jártak nyomát keresve a latin-amerikai magyar múltban, kettős kötődésében megtalálta a maga egyensúlyát. Urbán Aladár ROBERT A. KA NN—ZDENËK V. DAVID: THE PEOPLES OF THE EASTERN HABSBURG LANDS, 1526—1918 Seattle—London (1984), University of Washington Press, XVI, 543 o. (A History of East Cenral Europe VI.) A KELETI HABSBURG ORSZÁGOK NÉPEI A Peter F. Sugar és Donald W. Treadgold seattle-i történész professzorok által irányított keletközép-európai sorozat első kötetei az 1970-es évek derekán jelentek meg, köztük olyan kitűnő összefoglalások, mint a szerkesztő Sugar könyve az oszmán uralomról 1354—1804 között, vagy Piotr S. Wandycz könyve a lengyel területek 1795—1918 közti fejlődéséről, az ismert Balkán-szakértő házaspár, Barbara és Charles Jelavich könyve a balkáni nemzetállamok kialakulásáról 1804—1920 között. A sorozat nagyon helyeselhető (bár, sajnos, ritka) célt tűzött maga elé: azoknak a szakembereknek íródott, akik nem ezzel a területtel vagy annak valamelyik korszakával foglalkoznak, mégis szeretnének megbízható, szakszerű tájékoztatást kapni a fejlődés fő vonalairól. Ugyanakkor az is a sorozat feladata, hogy az egyetemi hallgatóknak, akik éppen ezzel a régióval óhajtanak majd szakszerűen foglalkozni, mintegy bevezetést adjon a kérdés kutatásához. Ezt szolgálják az egyes kötetek végén adott bibliográfiai tájéloztatások is. A tíz kötetre és egy atlasz-kötetre tervezett sorozat sajátosságaiból (hogy ti. a német és olasz, illetve az orosz terület közé eső népek történetét tárgyalja, nagyobb régiókba összefogva őket) és beosztásából adódott, hogy ez a kötet az 1526—1918 között fennállt Habsburg-birodalom számos népének, de nem valamennyinek a történetét tárgyalja az adott korban. Kimaradtak az osztrák-németek és az olaszok, hiszen azok nem Zwischeneuropa népei, de kimaradtak a lengyelek és a galíciai ukránok is, mert a lengyel—litván államalakulat történetét 1795-ig Andrzej Kaminski kötete tárgyalja. De kimaradtak a románok is, hiszen azokat Sugar, illetve Jelavichék kötete öleli fel, sőt részben a magyarok is, mert a hódoltsági terület és Erdély ugyancsak Sugar kötetéhez tartozik. Viszont ebben a kötetben kaptak helyet a kárpát-ukránok, 1690-től a dél-magyarországi szerbek, 1775-töl a bukovinai ukránok és románok. A dolog ezzel kissé bonyolódik, de a történetiség szempontjából mégis érthető, és a bevezető fejezet éppen azt magyarázza meg, miért tekinthetők a tárgyalt népek a Habsburg-birodalom keleti népeinek, annak ellenére, hogy az első szakaszban főképp a csehek, részben a szlovének inkább a Nyugathoz tartoztak, a 19. században pedig, különösen a kiegyezés után a magyarok azok, akiknek a legszorosabb kapcsolatuk volt a Nyugattal. Külön probléma persze, hogy a kötet, már címében is jelezve, meg az eddig elmondottakból nyilvánvalóan, magát a birodalmat, annak fejlődését nem mutatja be. Nyilván — az osztrák-németek és az olaszok nem tartoznak a kelet-közép-erópai fejlődésbe. Maga a soknemzetiségű birodalom viszont, éppen a kötetben tárgyalt korszakban, a maga jellege révén talán mégis ide volna sorolandó, minden német birodalmi és általános európaikötöttségei ellenére, vagy legalábbis — ide is. No persze, véleményünk szerint az orosz állam fejlődése is ide tartozna, ha egész Kelet-Európát ölelné fel a sorozat. Ez utóbbinak a kizárása persze az Egyesült Allamok-beli történészképzés egész rendszerével függ össze, s értelmetlen a rekrimináció. Robert A.Kann-nak, a Habsburg-birodalom nálunk is jól ismert, 1981-ben váratlanul elhunyt kiváló szakértőjének ez a kötet, illetve az általa írott részek az utolsó munkája, akit a birodalom története érdekel, Kann egyéb munkáit használhatja. A népek külön fejlődését regisztráló és tiszteletben tartó, de egyúttal a
