Századok – 1986
Közlemények - Gonda Imre: A restauráció hatása a Habsburg Monarchia belső helyzetére és hatalmi viszonyaira 1849 után 851/IV
A HABSBURG MONARCHIA BELSŐ HELYZETE 1849 UTÁN 861 alkotmányjogi felelősségének bevezetése, valamint az alkotmány parlamenti tárgyalásra először benyújtott első pontja, az, hogy „minden hatalom a néptől ered", amelyet a Birodalmi Gyűlés immár a feloszlatás közvetlen árnyékában Franz Stadion gróf beavatkozására sürgősen el is vetett. Ezen alkotmánytervezet valóban alkalmas lehetett volna arra, hogy az abszolutista Habsburg Monarchiát demokratikus, föderatív állammá alakítsa át. Az is tény, hogy a Monarchia forradalmi népeinek — így a felkelésben részt vevő osztráknémeteknek — is az új alkotmány koncepciója jelentős hozzájárulása volt a polgári gondolat közép-kelet-európai megvalósításához. Más kérdés, hogy az alkotmányterv Palacky által képviselt föderációs koncepciója valóban mennyire bírta volna ki a késői történészek által visszakövetkeztetett történelmi erőpróbát. Tagadhatatlan azonban, hogy a koncepcióba fojtott terv alternatívát képezett a fennáló abszolutista hatalommal szemben. Ezen alternatíva saját képviselőit, ha nem is fegyveres (bár azok sem hiányoztak), de eszmei cselekedetekre tudta késztetni. Igaz, hogy a demokratizmusnak ezt a fajtáját ugyanaz a sors érte, ami minden erőt, amely támadást kezdett az újkor egyik legfőbb hatalma, a Habsburg-monarchia, s rajta keresztül az európai hatalmi rend ellen. * * * Ez a sors érte a Habsburg-monarchia másik történelmi állam-tagját, a magyart is. A magyar állam a Habsburg-uralkodóház magyarországi hatalomátvétele óta lényegesen más szerepet játszott a Birodalommá kikerekedett új nagyhatalmon belül, mint a többi népek (így a csehek is). Elsősorban azért, mert régi uralkodó rétegeivel együtt egykori államiságát is megtartotta, történelmi hagyományait és jogcímeit, az ezekhez fűződő összes birtokjogait magával vitte az alkotmányosan megválasztott új uralkodó felségjogai közé. Az ún. Szent István-i állameszme a Magyarországon megkoronázott Habsburg-király alatt tovább élt, ez a jogfolytonosság a „magyar" uralkodókban is fennmaradt, s bár a Habsburg Birodalomban ugyancsak helyet foglaló „cseh korona" címe is öröklődött, ennek fénye és politikai jelentősége lényegesen halványabb volt a 17. századtól kezdve. E különbség további kihatásaiban igen jelentős volt, elsősorban, mert a magyar állam elvben bizonyos időbeli kihagyásokkal, szinte társuralmi helyzetben volt az uralkodóházzal, ami gazdasági szinten ugyan nem érvényesült, ezen a területen Magyarország fejlettségbeli s földrajzi helyzetéből eredő hátrányai az új korszak polgári kapitalisztikus erőinek erősbödésével mindig egyre behozhatatlanabbul növekedtek. Ezzel a gazdasági szintkülönbséggel együtt nőtt az a jellemző ellentét is, amely a magyar államot egyfelől az uralkodó hatalommal szembeállította, másfelől a birodalom többi, jóval alárendeltebb népétől elkülönítette. Ennek az ellentétnek az alapja az a rendi alkotmány volt, amely az abszolutista Habsburg-alkotmánnyal összehasonlítva jó ideig jelentős korlátozást hozott létre az uralkodói hatalom számára, s ez a 19. századi forradalmak előtt szinte progresszív szerepű és hatású megnyilatkozás. Mindaddig, amíg a Habsburg főhatalom uralmi formája az
