Századok – 1986
Közlemények - Gonda Imre: A restauráció hatása a Habsburg Monarchia belső helyzetére és hatalmi viszonyaira 1849 után 851/IV
862 GONDA IMRE abszolutizmus volt, addig a magyar rendi alkotmány ennél jóval könnyebb kormányzati forma az államalkotó magyar vezető osztály számára. S bár a magyar alkotmány és az osztrák abszolutizmus viszonyára az alábbiakban még rövidesen visszatérünk, a probléma néhány vonatkozását itt is hangsúlyozni kell. Egyrészt azt, hogy bármennyire nem volt a rendi alkotmány modern uralkodási forma, egyes korszakokban kivételes helyzetet biztosított a magyar államnak a régi Habsburgmonarchiában. Ez — másrészt — mit sem változtatott azon a tényen, hogy a magyarság ezen helyzetének fenntartása és védelme állította szembe számtalanszor az évszázadok során a főhatalommal, és emiatt folytatott vele véres szabadságharcokat. Volt azonban ennek a rendkívüli helyzetnek különleges és addig alig tárgyalt, igen végzetes következménye is. Ez abban állott, hogy az a sajátos, s minden nehézsége ellenére is különleges helyzet, amelyben a magyar állam és vezető osztályai a Habsburg Birodalom keretében voltak, nem csupán a Habsburg-uralkodói körökkel állította őket szembe, hanem — s ez még fontosabb — a magyarság, ill. a magyar vezető osztályok és a nem-magyar népek viszonya is erősen megromlott. A kialakuló ellentét igen sok területen jutott felszínre. így elsősorban abban, hogy a magyarság volt az egyetlen a Dunai Monarchia népei közül, amelynek évszázados múltjából sikerült megtartania saját államát, amelynek segítségével adott történelmi helyzetben ismét elindíthatta önálló történelmi építését. Ez a tény önmagában elválasztotta tőle az ugyancsak nagy múlttal és egykori államisággal rendelkező népeket, ami önmagában is fokozati különbségeket ültetett közéjük. Mert, túlmenően azon, amit ez az államjogi különbség jelentett, gazdasági és főleg anyagi és társadalmi szintkülönbséggel párosult. Az osztálykülönbség, amely a magyar úr és az idegen nyelvű s nemzetiségű szolga között kirobbant, a magyarországi népek viszonyát mélységesen aláásta. A Monarchián belül élő népek között nem alakulhatott ki a főhatalommal szembehelyezkedő szolidaritás a nagy nemzeti mozgalmak idején, a 19. század közepén sem, mind a magyar, mind a többi népek révén felmerülő okokból. Kétségtelen, hogy a nemzeti igények megnövekedése s a követelések megerősödése a jogokat is elsekélyesíti, abban az értelemben, hogy az igénylők száma növekszik, s az azonos vagy hasonló jogokat szélesebb körre kell kiterjeszteni. A magyar állam ősi jogainak bármilyen devalválódása a korszellem jeligéje alatt, hátrányosan érintette az egykori magyar rendi jogok tulajdonosait. Ha a nemzetiségi elvek oly élességgel és kizárólagossággal vetik fel a szövetséges állam elkülönülésén túl, a teljesen önálló és független államok követelését, akkor ez a gyakorlatban oda vezethet, ahová az olaszság (italianizmus) nemzetiségének kizárólagos elismertetése. Ha azonban az ausztriai szlávok ezt az utat vagy az ezzel kapcsolatos nehézségeket nem akarják vállalni, akkor két alaptétel érvényes reájuk is. Először is, hogy a nemzetiségi kérdés sohasem oldható meg az államjogi és területi szempontok nélkül, s utóbbiak az előfeltételei és alapjai az előbbieknek; s másodszor ezen az alapon s ezeken a határokon belül nem lehet szó valamilyen nemzeti alá- vagy fölérendelésről, hanem csakis nemzeti egyenjogúságról.
