Századok – 1986

Közlemények - Kemény G. Gábor: Dunai néző (három történeti esszé) 832/IV

850 KEMÉNY G. GÁBOR István alapította „mungó párt"-ba (a Nemzeti Munkapárt ellenzéki gúnyneve) való belépését. Még erzsébetvárosi választói is megbuktatják, és megbukik Szegeden is (mindkét helyütt az 1910. évi választásokon). Utolsó éveit a kényszerű visszavonultság jellemzi. Elnéptelenedik az Abbázia kávéház egykor közvéleményt befolyásoló Eötvös-asztala. 1916. április 13-án bekövetkezett halálakor egy elfeledett ember távozik a főváros irodalmi életéből, mely akkor is számon tartotta, amikor a közéletben már „nem jegyezték". Élete utolsó évtizedére kétségkívül áll Mocsárynak az 1890. évi pártszakadás előidézése miatt Ugronhoz intézett üzenete: „Aki igazi 48-as, annak nem az úgynevezett 49-esektől, hanem régi baloldali nyelven szólva, a puhulóktól kellene megtisztítani akarni a pártot, mert ezektől lehet félteni a függetlenség ügyét."4

9

Ez a korai függetlenségi avantgarde utolsó képviselője elszigetelődésének, tragikus magára maradásának tanulsága. Mégis ő volt — Mocsáry mellett és annak jogegyenlőségi politikáját támogatva — a lelkiismereti és gondolatszabadság, a nemzetiségi egyenjogúságért folytatott egyetemes érdekű küzdelem egyik kimagasló alakja a dualizmus korában. (1976) 49

Mocsáry Lajos: A függetlenségi párt. Bp. 1890, Pallas Rt. ny. 17—18. — MLVI 141.