Századok – 1986
Közlemények - Kemény G. Gábor: Dunai néző (három történeti esszé) 832/IV
DUNAI NÉZŐ 849 párt vezetője, majd a pártból ekkor kiváló s csak 1895. február 28-án az ekkor már Justh Gyula, majd Kossuth Ferenc elnöksége alatt működő pártba visszatérő „Eötvös-csoport" vezére.46 A pártelnöki hónapok, a színes „frakciózó évek" emléke azonban szinte észrevétlenül a múltba merül. Eötvös a Kossuth Ferenc vezetése alá került pártban korántsem volt többé annak szellemi vezére, mint egyik vizsgálója véli,4 7 hanem mindinkább visszavonult, fokozatosan feleslegessé vált az új típusú függetlenségi pártvezetés viszonyai között. Ezzel magyarázható 1899. március 2-i nyílt levele az Egyetértésben, melyben közli: „bizonyos alapelvek fenntartásával" kilép a pártból. Az viszont csak az ő hallatlan szervezői készségével és ekkor, a nyílt levél közlése után kis időre még fellobbanó népszerűségével magyarázható, hogy a kilépő nyilatkozat ellenére (vagy éppen ezért) átvehette az Egyetértés irányítását. Ezzel a kor egyik vezető (bár hanyatló) függetlenségi orgánumának „lapvezére" és felelős szerkesztője, sőt tulajdonosa lett, majd 1903-tól — a napilap tulajdonjogának átengedése, eladása után — annak irodalmi főmunkatársa a koalícióig. Ezt a változó funkciójú szerkesztői időszakot a függetlenségi kortársak egyre nagyobb tartózkodással szemlélik. Hiába járt még 1893 nyarán, gr. Károlyi Gábor társaságában, Kossuthnál, hiába közölte az 1899. évi nyílt levelet, a polgári baloldalon a századelő éveiben már olyan írót és politikust látnak benne, aki fokozatosan letér korábbi ellenzéki politikája útjáról. Bizonyos kicsinyesség is jellemezhette a kortársakat, hogy a fokozott irodalmi munka felé forduló Eötvöstől, aki a lapban már 1900 őszén bejelenti munkái gyűjteményes kiadásának megindulását, visszahúzódtak. Pedig Eötvös szerkesztői időszaka azzal a pozitívummal kétségkívül járt, hogy a koalícióig ez a szabadelvűbe játszó, az addigiaknál engedékenyebb „függetlenségi" sajtópolitika otthont, tűzhelyet, megszólalási lehetőséget adott nem egy, a hivatalos függetlenségi politikából kirekesztett neves ellenzéki politikus számára. A szerkesztés negatívumai és a vázolt elvi engedmények viszont azzal a következménnyel is jártak, hogy az Egyetértés elveszti olvasóinak többségét, nyilvánvaló lesz a hanyatlás az egykor virágzó lap életében. Eötvös Károly pedig két újabb, a beavatottak számára meglepetést már nem jelentő fordulattal mondott búcsút a közéleti szereplésnek. Az első változás „pártonkívüli" politikájának bejelentése. 1906-ban a főváros erzsébetvárosi kerületében ezzel a programmal választják meg. Ebben az utolsó, a függetlenségi koalíció bukásáig tartó ciklusban pedig már nem a koalíciót létrehívó elvfeladó függetlenségiek bírálója („Mindent elárultak" — írja róluk Mocsáry 1907 végén4 8 ), hanem fokozatosan közeledik az új szabadelvű szervezkedőkhöz. Reménytelen és eredménytelen színeváltozás ez. Aminthogy régi barátai, hívei, tisztelői részéről általános visszatetszés fogadja a Khuen-Héderváry Károly és Tisza 46 Vö. Mérei i. m. 360—361., 362—363., 369., 371. és 374—375. 41 Herczeg M. i. m. 12. 48 A Nap 1907. dec. 21.; 305. sz. — MLVI 455—457.
