Századok – 1986
Tanulmányok - Kiss Z. Géza: A földesúri birtok és a parasztföld elkülönítésének történeti útja az Ormánságban. 1767–1867 51/I
ürügyén szabályozni kezdik a közös terület használatát. Ez az első pillanatban csak annyit jelent, hogy fele-fele arányban megosztják a határt az uradalom és a községek között, mindenütt hangsúlyozva, hogy az elvett legelőkért bőségesen kárpótolják parasztjaikat. Ennek a ,Jó szándéknak" iskolapéldáját adja a majorkodást nem folytató, de a monopolizált helyzet előnyeit és az erdők értékét igen korán felismerő vajszlói uradalom, amely a másutt szokásos 8—10—12 hold, telkenként felkínált legelővel szemben, 26—36 holdakat ajánl fel jobbágyainak.5 5 így azután az adózók marháihoz képest még felesleg legelő is keletkezik. A megyei ügyész az 1808—1811 között folyt per során a mágocsi és a pécsváradi uradalom perében hozott királyi döntésre hivatkozva ragaszkodik ahhoz, hogy a reguláció során a jobbágynak adott legelő mennyiségét a telekszámhoz szabják, és vegyék figyelembe az Ormánságban mindig fontos természeti viszonyokat is. Hivatkozik arra is, hogy a per során elrendelt újrafelmérést a csapadékos időjárás miatt csak a harmadik évben lehetett végrehajtani, de az országos szárazság ellenére is csak „. . .nagy alkalmatlansággal, hajókázással és sok nedves helynek megjárásával" lehetett befejezni. Az ügyész szavainak hitelét támasztja alá egy 1804 októberéből való jelentés, amely szerint „Legelőjüket vizek bírják..., minőségükre többnyire a 1 rosszabbak közé tartoznak..., mennyiségükre nézve, a gyakori vízjárás miatt nem elegendők".5 8 Nincs olyan reguláció az Ormánságban, ahol a tilos erdők kijelölésénél ne szorult volna háttérbe a községek érdeke. Azt a gyakorlatot, amelyet a határszabályozásoknál kicsiben próbáltak meg az Ormánság urai, itt most gátlástalanul ! folytathatták. Kérvények és peres anyagok tömege bizonyítja, hogy a regulációk csak az uradalmak érdekeit szolgálták. Ezek után természetes, hogy a kiscsányi határbeli Nyakina legelő, amelynek 4/6 része „tsupa berök", és a vizek által bírt Körcsönyeberek a jobbágyokat illeti. Az is 1 természetes, hogy jobbágylegelő lesz az utak „fües" oldala, amelynek egyébként jó füvét „.. .a nyáj haitók el élik". Benne lesz a 30 2/8 telekre felajánlott 673 1/8 holdat kitevő községi erdőbe, a 226 holdas Sastia erdő is, amelynek földjét terméketlensége miatt használhatatlannak tartja a bizottság, amelyben „.. .a fák is olly nyomorultak, hogy abból még épületre valót sem lehetne választani".5 7 Leplezetlenül áll előttünk az uradalmi érdek az ősi állattartásáról híres Kákicson, ahol az osztozáskor azonnal kellett legelő az uraság gulyája számára, tehát egyszerűen elvette a község századok óta használt, két darabban lévő legelőjét, és erdős-bokros területen adott cserébe 610 holdat, hat darabban. Ezek közül négyről azt írják a határjárók, hogy „.. .a legelő mind sűrű erdőből áll", „.. .a fákat meg kell 55 Bm. L. Úrbéri iratok. Besence. A vajszlói uradalom legelöpere 1808—11. 56 Kiss Géza: Fejezetek a vajszlói vallásalapítványi uradalom 8 évtizedes történetéből. (1767—1848) Baranyai Helytörténetírás 1980. 200. 57 Bm. L. Batthyány—Montenuovo Lt. 111. cs. 125. sz. Másolat.
