Századok – 1986
Tanulmányok - Kiss Z. Géza: A földesúri birtok és a parasztföld elkülönítésének történeti útja az Ormánságban. 1767–1867 51/I
72 KISS Z. GÉZA ritkítani, az Erdőt ki kell tisztétani" ,... az ötödik a berek a falu alatt már egyáltalán nem használható, „.. .minthogy ebben közönségessen mély víz szokott lenni".5 8 A kákicsiak új legelőjét tehát előzetes, alapos tisztogatás nélkül nem lehetett semmire sem használni. Egy másik forrásunk az ősi állattartó gyakorlatot közvetlenül ért sérelemről beszél. Nem lehet ugyanis ezután Kákicson éjszakánként a falu alatti legelőre hajtani a munkából hazatért barmot, mert a jármos ökrök legelőjén „.. .most a Méltóságos Uraságnak Gulyabeli Marhája legel". Ettől az időtől kezdve a kákicsiak ismételt kérvényekkel ostromolják az úriszéket és a megyét „.. .az Ökrök élőjöknek éppen semmi Léte miatt". A sérelemről azt írja a kákicsi bíró, az „egész Kösség nevében" az úriszéknek „...ami szántó ökreink semmivel maradtanak". Egy másik kérvényben így fogalmazzák meg állatállományuk helyzetét: „Tudjuk, hogy az Mélt. Uradalom ezen legelő nélkül el lehet, de az mi ökreink úgy Magunk, mint a Méltóságos Uraság munkáját egész nyáron éhen kéntelenittetnek végbe vinni." Ugyanezért fordult 1820-ban a megyéhez segítségért a szomszédos Marócsa is, ahol a házi kertektől mindössze 150 lépésre állított fel Tilost az uraság.5 9 A legelőrablások ellen folyó pereket rendre az uradalmak nyerték, s ahogy megérkezett a helytartótanács jóváhagyása, nyomban végrehajtották a hivatalos regulációt, vagyis megyei hatóság jelenlétében kijelölték „...azon erdők Léniáit, mellyek az Uradalom Reservált Erdeit a legelő Erdőktől elválasztják". A vajszlói uradalomban, ahol csupa vízjárta területen feküdtek a jobbágyok erdei, a következmények már egy év múlva drámai erővel jelentkeztek. 1815 csapadékos év volt. Nyár derekáig vízben álltak a berkek. Dögvész tizedelte az állatállományt. Módosítást sürgető kérvényében így jajdul fel ekkor Besence: „Ha a Tilos így marad, mint ki jegyeztetett, sokak közülünk valósággal kipusztulnak." A következő évben a vajszlóiak már a helytartótanácshoz fordulva rajzolják klasszikus tömörséggel a változást. „Az új Lénia szerint a Tilos, mint egy ék vág be a mi Szabad Legelőinkbe". A tiltakozási hullám lezajlása után mindkét oldalon keresni kezdik a megoldást, hiszen az uradalomnak sem a teljes elzárkózás még a célja, hanem a közös területből szerzett zsákmány hasznosítása. A községek szívesen hoztak volna anyagi áldozatot is, csakhogy tágítani tudják a Tilos gyűrűjét. Ezért kéri Vajszló, egy helytartótanácshoz intézett kérvényben, hogy a „Tilos erdőből némely részt (ha éppen nem ingyen) mérsékelt áron engedélyezzen az uradalom".6 0 A kákicsiak részletesebben bemutatandó kérvényét azonban nem ez, a sok más helyről is idézhető kérés teszi az Ormánság-kutatás fontos forrásává, hanem az, hogy 58 Bm. L. Batthyány—Montenuovo Lt. 111. cs. 125. sz. Kákics. 59 Bm. L. Batthyány—Montenuovo Lt. 111. cs. Vegyes iratok. Kákics. — uo. Batthyány— Montenuovo Lt. Protocollum Sed. Dominalis 1812. dec. 2. Kákics, uo. Közgyűlési iratok F. 5—6. szn Marócsa. 60 Kiss Géza, 1980. 200—201. A vajszlói uradalom regulációjának végrehajtása 1814. július 18.
