Századok – 1986
Tanulmányok - Kiss Z. Géza: A földesúri birtok és a parasztföld elkülönítésének történeti útja az Ormánságban. 1767–1867 51/I
70 KISS Z. GÉZA uradalommal közösen használt legelő területét, amelyből 1745 hold volt „tiszta és erdős" legelő, 789 hold pedig „berek és motsáros". Ez a kimutatás azt is közli, hogy 38 sellyei polgári telekre a száraz tiszta és erdős legelőből 454/8, a mocsáros legelőből pedig 20 6/8 hold esik. Az uradalom többi községének határáról készült egykorú kimutatásban azonban sem az úrbéri, sem az allodiális állomány rovatai között nem szerepel legelő. Itt mindkét esetben csak az erdők adatait közlik.5 2 Ebben a kimutatásban, az uradalom hat községében a jobbágyi állományhoz tartozó erdők területe 3877 1/8 hold, a kimutatás szerint is nagyobb, a részben közös használatban lévő 4209 3/4 holdas allodiális erdő területénél. (Csak Vertikén és Marócsán van 420 hold elkülönített erdő.) Hogy tovább növeljük a változatosságot, a vajszlói uradalom úrbéri és majorsági birtokairól készült kimutatásban az úrbéri birtokok rovatban „erdős-berkes legelő" szerepel, a majorsági birtokéban pedig csak erdő.5 3 A kimutatás szerint itt 129 jobbágytelek gazdái 5476 hold legelőt használnak. Az uradalmi erdő területe 2239 3/4 hold. Legkésőbbi kimutatásunk a káptalani uradalomból való. Ez a kimutatás arról beszél, hogy a drávai kerület hat falujában (Bogdása itt nem szerepel) 118 egész telekből álló úrbéres állományra 5716 hold legelő esik, amelyből 1386 hold tiszta, 3278 hold erdős, és 1049 hold berkes legelő.5 4 Bár a siklósi uradalomból nem sikerült megfelelő szintű uradalmi statisztikát találnunk, mégis elmondhatjuk, hogy a területi adatok alapján jelentősnek tűnik az a legelőmennyiség, amely a paraszti állattartás bázisát adja. A parasztok legelőhasználatát minden módon korlátozó s a század első negyedében jobbágyaikkal szüntelenül perlekedő földesurak éppen az ebből adódó, mennyiségi szemlélettel igyekeztek leszerelni a szemben álló parasztokat, s elaltatni a védelmükre kelt megyei szervek éberségét. Sok-e vajon, vagy kevés a regulációk során a jobbágyok kezén maradt legelő? Olyan kérdés ez, amelynek megválaszolása során derül ki először, hogy attól a pillanattól kezdve, amikor az uradalmak lépést tesznek a közös földek egy részének kisajátítására, végleg elhomályosodnak az egykori közös érdekek, amelyek a jobbágyot és urát együtt tartották az adóztató birtok keretei között. Az Ormánságban ez a viszonylag békés együttlét sokáig elhúzódott, és nem következett be a markáns elkülönülés, mert az úrbérrendezés csak jogilag mondta ki a földesúri és az úrbéres állomány elválasztását, de a sajátos természeti viszonyok miatt az uradalmak nem kezdtek a harmincas évekig szélesebb körű önálló gazdálkodásba. Az első összeütközés akkor kezdődik a szembekerülő felek között, amikor a leendő majorsághoz szükséges terület biztosítása érdekében a földesurak erdővédelem 52 Bm. Batthyány—Montenuovo Lt. 159. es. Fase. X. No. 35. Mise. 366. A sellyei uradalom birtokainak bevallása az 1839/1840. évi országgyűlés költségeinek felosztására. 53 Bm. L. PAU VP. 1839. 33. doboz. Kimutatás a majorsági birtokokról. 54 Bm. L. Úrbéri iratok. Lúzsok. 283/1860. Legelőkimutatás az elkülönözés előkészítése céljából. 1845.
