Századok – 1986

Tanulmányok - Fekete László: A nemzetközi munkamegosztás szervezeti kiépülésének kezdetei a későközépkori Európa északi felén 641/III

648 FEKETE LÁSZLÓ és Lüneburggal együtt. A fenti területeken fekvő városok esetében tehát meglehetős pontossággal meg tudjuk állapítani a Hanzához tartozás kezdeteit, a kereskedelemben és a politikában betöltött szerepüket. Viszont Köln, Bréma, Dortmund, Braunschweig és még néhány nagyvároson kívül még vagy másfélszáz wesztfáliai, brandenburgi, Rajna-vidéki, Zuiderzee-i, alsó-szászországi és más középnémet területeken fekvő várost — Hanza-gyülésen való részvétel, a katonai és diplomáciai kiadásokhoz való hozzájárulás nélkül is — a Hanzához tartozónak tekintettek. A városok döntő többsége — minthogy nem látogatta a Hanza-gyüléseket, s meghívót sem kapott — nem vett részt a Hanza gazdaság- vagy hatalmi politikájának alakításában, háborúkban és békekötésekben; a szövetséghez való tartozásuk a kereskedelmi jogok külföldi gyakorlásában fejeződött ki. Vagyis ezek a városok inkább a kontorokat látogató kereskedőik, mintsem a Hanza-gyüléseken alkalmilag résztvevő delegátusaik révén tagjai a Hanzának. A Hanza-városok legfőbb fóruma, a fiktív érdekközösség megtestesítője az 1356 óta rendszeresen ülésező Hanza-gyűlés volt. A városok közösségét érintő minden alapvető gazdasági és politikai kérdésben, kereskedelmi szerződések kötésében, privilégiumok megerősítésében, külföldi hatalmakkal, városokkal folyó tárgyalásokban, a békekötésekben és háborúk indításában, kereskedelmi blokádok elrendelésében, új városok felvételében, régiek kizárásában egyedül a Hanza-városok gyűlése volt illetékes. Ugyanakkor az érdekközösség fiktív jellegét azért is szükséges hangsúlyozni, mivel a közel kétszáz város ügyeit tárgyaló Hanza-gyűlés a valóságban alig volt több, mint 15—20 nagyváros politikai fóruma. A 14. század második felében és a 15. század folyamán megrendezett 67 Hanza-gyülésen alkalmanként nem több, mint 10—20 város küldte el a képviselőit. A Hanza történetének legnagyobb politikai győzelmét szentesítő 1370-es stralsundi békét 23 város kötötte a többi város nevében; s ritka kivételnek számít az 1441-es és az 1447-es lübecki gyűlés, ahol 33, illetve 39 város képviselői találkoztak. Az egyes gyűlések végzéseit alapvetően néhány nagyváros — Lübeck, Köln, Stralsund, Dortmund, Braunschweig és Danzig — képviselői hozták, szóhoz jutottak még Wismar, Rostock, Königsberg, Thorn, Riga, Reval, Dorpat, Deventer, Kampen, Bréma, Hamburg, Osnabrück, Lüneburg és Magdeburg követei is, de a többi másfélszáz város esetenként jelentéktelen, vagy semmiféle befolyást nem tudott gyakorolni az úgynevezett közös Hanza-politika alakulására. Számos kérdésben viszont az egyes harmadok, vagy hatodok részgyüléseinek döntése, még ha szembe is került a „közös érdekekkel", a kereskedelmi gyakorlat számára nagyobb jelentőséggel bírt, mint a Hanza-gyűlés határozatai. így például a novgorodi kereskedelem ügyeiben a 15. századtól egyre inkább a liviandi városok részgyülésén hozott döntések voltak mérvadók, a bergeni kontor belső életét főleg Lübeck és Stralsund irányította, a porosz Hanza-városok elemi gazdasági érdekeikre való tekintettel nem alkalmazták a holland és zélandi kereskedőséggel szemben valamennyi Hanza-város nevében kinyilvánított 1441-es béke megszorító végzéseit, hasonló okokból nem csatlakozott 1470-ben Köln és néhány Alsó-Rajna-vidéki város az Anglia ellen elrendelt blokádhoz, majd háborúhoz. Minthogy a Hanza-gyűléseken