Századok – 1986

Történetirodalom - A baranyai-pécsi munkásmozgalom története (Ism.: T. Mérey Klára) 469/II

470 TÖRTÉNETI IRODALOM Pénztárnak kapcsolatát. Érdekes és tanulságos az az alfejezet, amely az M SZDP pécsi szervezetének a demokratikus szabadságjogokért és a helyi munkássajtó létrehozásáért folytatott küzdelmét mutatja be. Szervesen illeszkedik ehhez a nagy fejezet utolsó része, amely az. MSZDP pécsi szervezeteinek a szakegyletek a szakegyletek és a pécsi munkásosztály sztrájkharcát irányítani akaró törekvéseivel foglalkozik. Az 1892 95 között létrejött szakegyletek a mozgalom bázisának kiszélesítését jelentették. Vezetésükkel megindult a pécsi munkásság körében a szakoktatás és a politikai felvilágosító munka kiterjesztése. Az 1890-es évek legjelentősebb baranyai és pécsi sztrájkjait az MSZDP pécsi szervezete és a szakegyletek irányították. Ezekben a sztrájkokban több alkalommal volt tapasztalható nemcsak a szélesebb körű szakmai együttműködés, hanem az internacionalista összefogás is. (Közvetlen kapcsolat volt a baranyai munkásság és Steier-, Cseh- és Németország munkásai között, az onnan jött szakmunkások rokoni kapcsolatai révén.) A kötet következő fejezete a pécsi és baranyai munkásmozgalmat 1900 és 1914 között mutatja be. Az MSZDP pécsi szervezetének 1900—1904-ben végzett politikai munkáját és a szakszervezetek működését, továbbá a munkásosztály sztárjkharcát áttekintve, részletesen foglalkozik az. ipari munkásság 1905—1906. évi harcaival, amikor a pécsi munkásosztály már megosztott volt. Az 1904-ben megalakult keresztényszocialista párt és a szociáldemokrata párt közötti ellentétek olykor tettlegességekre, tömeges összecsapásokra vezettek. A szerző áttekinti a legfontosabb szociáldemokrata rendezményeket (népgyűlés, nőmunkás gyűlések stb.), ezek sikerén érzékeltetve tömegmozgató erejüket. Különösen szemléletes az 1905. évi bányászsztrájk leírása, de ismerteti az ezekben az években Pécsett és Baranyában lezajlott egyéb ipari munkás sztrájkokat is, szakmánként tárgyalva azokat. Minden esetben a területi pártvezetőség volt az irányító és a kezdeményező nemcsak a sztrájkokban, hanem a különböző szakmák szervezeteinek létrehozásában is. Az első világháborút megelőző évek fontosabb eseményei közt kiemelt szerepet kapott az MSZDP pécsi szervezetének harca a demokratikus szabadságjogokért. A munkásgyűléseken elhangzottak ismertetésén túl a szerző kitűnő portrékat rajzol egyes munkásvezetőkről, így pl. Végh Józsefről, Szabó Józsefről, az akkori fiatal ügyvédről: Hajdú Gyuláról. A városi törvényhatósági ülések jegyzőkönyvei alapján kíséri nyomon a szociáldemokrata frakció munkáját a város életének, vezetésének befolyásolásában. Magyarországon Pécsett jutott először - 1909-ben — szociáldemokrata képviselő a városi törvényhatóságba: Szabó József, akinek javaslatait, felszólalásait végigkíséri a szerző a közgyűlési jegyzőkönyvek feljegyzései alapján, s elsősorban azoknak a szociális javaslatoknak sorsát figyeli, amelyekkel a munkásosztály helyzetén kívánt könnyíteni. Szorosan kapcsolódik ehhez a fejezethez az az alfejezet, amelyben a szakszervezetek és a munkásság 1907—1914 között vívott sztrájkjait tekinti át, szakmánként mérve fel a munkásság szervezettségét, rámutatva a bányászságon belül kimutatható összetétel változás hatására. A szervezett bányászok egyrésze ui. az 1905—1907. évek forradalmi lendületének letörése után kivándorolt, és a helyükre lépő ún. paraszt-bányászok már korántsem jelentettek olyan fegyelmezett, összforrott erőt, mint elődeik voltak. Ennek ellenére a háború előtti korszakban a szakszervezeti mozgalom megerősödött. Olyan szakmák területén is alakultak szervezetek, amelyekben korábban nem működtek szakegyletek. E nagy fejezethez szervesen illeszkedik — bár a szerző attól különválasztotta, ezzel is hangsúlyozván jelentőségét — a szocialista művelődéspolitika áttekintése. Ebben a részben Szita László elsősorban az MSZDP és a szakszervezetek ilyen irányú tevékenységét ismertette. A Pécsi Munkások Általános Önképző Egyletének 1900. évi megalakulása, az első munkáskönyvtár létrehozása után 1894-ben zászlót bontó Pécsi Munkásképzö Egylet több mint fél évszázadon át a pécsi-baranyai munkásság „nevelő iskolája lett" — amint a szerző irja. Foglalkozik a Szabadgondokodók Pécsi társaságának a Pécsi Munkásegylethez fűződő kapcsolatával, a szabadgondolkodók 1907-ben megrendezett első országos kongresszusával, majd az ugyancsak ebben az. esztendőben megrendezett Szabad Tanítók Kongresszusával. Ez utóbbin — a pécsi törvényhatósági ülésen elhangzott értékelés szerint — a szociáldemokrata pártszervezet révén szenvedett ideológiai vereséget a kormányzat nevében fellépök csoportja. Ismerteti a Pécsi Munkásiskola programját, a témákat és előadókat.