Századok – 1986

Történetirodalom - A baranyai-pécsi munkásmozgalom története (Ism.: T. Mérey Klára) 469/II

471 TÖRTÉNETI IRODALOM A kötet negyedik része az agrárszocializmus kialakulását és mozgalmait mutatja be Baranya megye területén 1890 és 1914 között. Érdekes és eddig még fel nem tárt új adatokkal világítja meg a szegényparasztság, a gazdasági cselédség és a földmunkásság helyzetét a századfordulón. Ezek után tér rá a szerző a szegényparaszt és földmunkásmozgalom szervezési kérdéseinek ismertetésére, és a szociáldemokrata párt pécsi szervezetének „agrárpolitikájára", majd áttekinti a Baranya megye területén, elsősorban nagybirtokon folyó agrárszocialista mozgalmakat. Véleménye szerint az Észak,Közép- és Nyugat-Baranyában a századfordulótól 1914-ig a földeken folyó sztrájkok különböztek a délkelet-baranyai, ún. Drávaszögben folyó sztrájkmozgalmaktói, melyekben a magyar mellett horvát, bosnyák és német lakosság is részt vett. Rámutat az 1905—1907 közötti időszak agrárszocialista mozgalmainak kapcsolataira az eszéki munkásmozgalmakkal. Az I. kötet utolsó előtti fejezete „Munkásmozgalom az első világháború alatt" cimmel Dénes Béla munkája. Először a világháború alatti szórványos bérmozgalmakkal, majd az 1917. évi orosz forradalmi mogzalmak hatására megélénkülő bányász- és ipari munkásmozgalmakkal foglalkozik. Az 1918. évi pécsi bányász-katona felkelés a drámai magva ennek a fejezetnek. Ezt követően ismerteti az őszirózsás forradalom és a pécsi munkásság kapcsolatát, amely nagyon rövid életű volt, hiszen e terület nagy része már 1918 novemberében szerb megszállás alá került. Az I. kötet és a korszakot záró fejezet — Gungl Ferenc munkája — a megyei munkásmozgalom történetét az antant-szerb megszállás és a Tanácsköztársaság idején fogja össze. Ekkor Baranya megye kettészakadt: északi része a Magyar Tanácsköztársasághoz tartozott, déli része — Péccsel együtt — a szerb királyi hadsereg megszállása alatt állt. Az adatokban rendkívül gazdag négy fejezetrész nemcsak a Tanácsköztársasághoz tartozó terület munkásmozgalmának rajzát adja, (ismertetve pl. a Magyarországi Szocialista Párt szervezeti, ideológiai és politikai szerepét Baranya megye meg nem szállt területén, áttekintve a Baranya megyei direktórium szervezetét, a pártiskolák agitációs tanfolyamok tematikáját stb ), hanem a megszállt terület problémáiról is differenciált képet nyújt. A második kötet — amelynek első fele Szita László munkája a munkásmozgalom szerb megszállás utáni újjászervezésének ismertetésével kezdődik, kitűnő elemzéssel a szociáldemokrata pártszervezet 1922. évi parlamenti választások során elért sikerének okairól, bázisáról. A következő fejezetben a pécsi munkásmozgalom 1924—1929 közötti problémáit vázolja fel, rámutatva a gazdasági válság és a szanálás terheinek a munkásságra történt áthárítására, s a munkanélküliség felszámolásáért folytatott harcra. Külön foglalkozott a szerző az MSZDP baranyai szervezetén belül a baloldali ellenzéki mozgalmakkal, továbbá a Kommunisták Magyarországi Pártjának az 1920-as években Baranya megyében kifejtett szervezkedési kísérleteivel. Ezt a korszakot a szocialista művelődéspolitikát ismertető nagy fejezet zárja, amely a Munkásképzö Egylet, a Pécsi Sportklub, a Gutenberg Dalkör és egyéb munkás kulturális szervezetek tevékenységéről számol be. A kötet következő tanulmányait, amelyek az 1944-ig terjedő időszakot tárgyalják. Szűcs Emil írta. A gazdasági világválság idején a törvényhatósági bizottsági jelentésekből alkothatunk képet az e területen mutatkozó munkásnyomor és munkanélküliség mértékéről. A szerző ismerteti a Pécsi Norma néven emlegetett szegénygondozási rendszert. Foglalkozik az 1930. szeptember 1-i országos megmozdulás pécsi eseményeivel, majd nyomon kíséri az MSZDP tevékenységét a városi törvényhatóságban. Kitűnő képet ad a munkáskultúra és -művelődés ez időszak alatti helyzetéről (amelyben a munkás-eszperantistáknak különleges szerep jutott). Végül a К M P szervezkedését tekinti át az 1930-as években. E nagy fejezeten belül külön foglalkozik a Mecsek vidéki bányászok helyzetével, és az 1930-as években vívott sztrájkharcaival. Ezen belül is kivételes drámai erővel jeleníti meg az 1934. évi éhségsztrájkot. Külön alfejezetben foglalja össze az 1937. évi bányászsztrájkot, és a csertetői csendőr sortüzet. Ezt követően foglalkozik a kivándorló bányászokkal és a szociáldemokrata párton belül végbement bomlási folyamattal, amelynek elsődleges oka éppen e bányászsztrájkkal kapcsolatosan и párt vezetőségének helytelen állásfoglalása volt. Külön alfejezetben ismerteti a pécsi bányászmozgalmaktól elkülönülő komlói bányamunkás szervezkedéseket.