Századok – 1986

Történetirodalom - Wittmann Erich: Zwischen Faschismus und Krieg. Die Sozialistische Jugendinternationale 1932–1940 (Ism.: Jemnitz János) 464/II

465 TÖRTÉNETI IRODALOM szervezetek már 1915 tavaszán nemzetközi konferenciára küldték el képviselőiket a svájci Bernbe, majd Svájcban megalakult az új nemzetközi titkárság, amely messzemenően támogatta a zimmerwaldi mozgalmat, olyan orgánumot jelentetett meg rendszeresen, amelybe különféle nemzetek ifjúsági szervezetei, vezetői küldték el beszámolóikat, cikkeiket. A háború alatti ifjúmunkás-szervezet tevékenységéről újabban megjelentek már „érintőleges" magyar feldolgozások. Ellenben az ifjúsági internacionálé 1919 utáni újjáalakulásáról, majd a két szocialista-szociáldemokrata ifjúsági internacionálé párhuzamos tevékenységéről 1921 1923 között úgyszólván ugyanúgy alig lehet képünk, mint a két nemzetközi szervezet összeolvadásának folyamatáról, problémáiról 1923-ben, majd az új egységes szervezet történetéről 1923 és 1933 között, ahol e kötet tulajdonképpen felveszi a részletes kifejtés fonalát. Mielőtt még a kötet közelebbi bemutatására vállalkoznánk, hangsúlyoznunk kell egyfelől azt, hogy szigorúan tudományos feldolgozással állunk szemben, amennyiben a szerző a különféle archívumok, de mindenekelőtt az amsterdami IISG (Nemzetközi Társadalomtudományi Intézet)-ben őrzött konferenciák, kongresszusok jegyzökönyveire támaszkodhatott, s azokból idézett igen sokszor jellemző passzusokat. Wittmann emellett kutatott a bonni és bécsi archívumokban, bőségesen felhasználta a nemzetközi sajtót, a publikált feldolgozásokat, memoárokat — és az egyelőre még kiadatlan önéletrajzi megemlékezésekre is támaszkodni tudott. Gondos, körültekintő munkát vehet kézbe az olvasó — sa szerző még arra is gondot fordított, hogy sokszor kényszerű illegelitásból érkező küldöttek egykori fedőneveit (például Kreiskyét) feloldja. A kötet félreérthetetlenül baloldali kritikus szemszögből közelít a problematikához. S az olvasót e kritikus szemléletre még „ráirányítja" az ismerten baloldali elkötelezettségű Raimund Löw bevezetője. Löw hangsúlyozza a nemzetközi munkásmozgalomban is jelentkező generációs szempontot — így emlékeztet arra, hogy például 1917-ben a bolsevik párttagság átlag életkora 23 év volt, majd jellemző vonásként húzza alá, hogy az Ifjúsági Internacionálé megalakulásától kezdve élesen antimilitarista volt. Ez részben magától is értetődik, hiszen éppen ezeket a fiatalokat fenyegette a legkorábban a háború: a behívások, majd a háború mészárszékeire való indítás. E két, már ismertebb észrevétel mellett Löw aláhúz egy további kritikai szempontot is, nevezetesen azt, hogy az általános szocialista meggyőződés, „az ellenkultúrához tartozás" miként szembesül „a realitással", mennyiben történik meg „a behódolás". S ugyancsak a már jelzett „háború—béke" alapkérdésre reflektálva ismeretes, hogy az 1930-as évek ben a szociáldemokrata munkásmozgalmat, s így az ifjúsági munkásmozgalmat is megosztotta egy elég lényeges nézeteltérés. Míg egyesek a Népszövetség révén remélték a kollektív biztonságot megszilárdítani — a baloldali szocialisták ezzel szemben mindig vallották, hogy a polgári kormányoktól nem remélhetnek semmit, a Népszövetségtől pedig ugyancsak illúzió lenne bármit várni. Löw és Wittmann jól érzékelhetően a második, a baloldali, kritikus álláspont híveinek álláspontját tartja helyesnek, miként a belpolitikai életben is „a szavak és tettek" ismert ellentmondását állítja a figyelem középpontjába, s ilyen alapon marasztalja el a szociáldemokrata vezetőket, hogy „nem vállalták" a régi programok megvalósítását. Löw még külön felhívja a figyelmet a kötetben nagy helyet elfoglaló részre: a spanyol polgárháború és a SJI kapcsolataira, összefüggéseire, a jelentős sikerekre (így a spanyolországi kommunista-szocialista ifjúsági szervezetek megvalósítására), de problémáira is. Érdekesek Löw bevezetőjének befejező sorai: az ifjabb generációhoz tartozó Löw, a 60-as nemzedékbéli társaihoz hasonlóan utal arra, hogy amiként az 1930-as években is az SJI tevékenysége összeolvadt a z antifasizmussal és a háborúellenes küzdelemmel, számukra ez nem egyszerűen a múlt — hiszen előttük ott volt annak idején a vietnami háború, ma pedig a nicaraguai forradalom védelme. Löw tehát napjainkig vezeti el bevezetőjében a tanulságokat. Wittmann azonban természetszerűen „saját korában" marad, s a bevezető áttekintés nyomán valóban az 1930-as évekre koncentrál, vagyis arra a korszakra, amelyről pld. a Munkásmozgalomtörténeti Lexikonban azt olvashatja az érdeklődő, hogy az SJI a felnőtt SzM I-it követte — ami „lénygileg" igaz —, de ugyanakkor jelentősek az eltérések is, hiszen az SJI-nek hivatalosan tagja lett ekkor az egyesült spanyol szocialista ifjúsági szervezet (kommunista tagjaival együtt), avagy a SJI keretein belül kialakult a baloldali nemzetközi külön áramlat is. Vagyis pusztán már ezek a mozzanatok is utalnak arra, hogy az SJI történetének behatóbb megismertetésére feltétlenül szükség volt. Wittmann könyvének megvan az az érdeme is, hogy a fő 16 Századok 1986 2