Századok – 1986
Történetirodalom - Wittmann Erich: Zwischen Faschismus und Krieg. Die Sozialistische Jugendinternationale 1932–1940 (Ism.: Jemnitz János) 464/II
466 TÖRTÉNETI IRODALOM tendenciák felvázolása mellett az olvasó megszerezheti belőlük a szükséges tárgyszerű tájékoztatást is. Például azt, hogy a világ munkásmozgalmában újszerű „gyermekbarát" mozgalom Ausztriában miként bontakozott ki, ki volt e mozgalom tragikus sorsú „teoretikusa", avagy, hogy egyáltalán miként alakult az SJI taglétszáma. Az SJI befolyásának szélesedését mutatja az is, hogy míg 1926-ban az amszterdami kongresszusra még 16 országból 5000 küldött érkezett, az 1929. évi konferencián 18 országból már 50000-en vettek részt. Miként az sem közömbös, hogy „a belső apparátust" kik tartották kézben. Tény, hogy az egész korszakban 1932-től 1940-ig az SJI titkárság vezetője, titkára Erich Ollenhauer (a német szocáldemokrata párt későbbi vezetője) volt, aki ugyanúgy az SJI keretei között a jobboldali áramlat hangadója volt, mint az SJI két elnöke, 1932 és 1935 között a holland Koos Vorrink, s 1935 után H.C. Hansen (Dánia). De az 1930-as években a személyi és tendencia-megoszláshoz hozzátartozott, hogy a baloldali tendenciáknak, valamint a latin országoknak hangot adandó, az alelnökök és titkárhelyettesek között francia és belga vezetők is feltűntek. Vagyis a valóság és az SJI léte, vezetése „komplexebb" jelenség, mint első pillanatra tűnik. Wittmann könyvében alaposan kidolgozott fejezeteket olvashatunk arról, hogy Hitler hatalomrajutása milyen változásokat, vitákat, új útkereséseket indítottéi az SJI történetében, hogy a Vörös Bécs és az osztrák munkásmozgalom illegalitásba szorítása után az SJI-ben és annak vezető szervében, illetve konferenciáin miként élesedtek ki a viták a széles értelemben vett antifasiszta munkásegység ügyében. Hiszen megint csak aláhúzhatjuk, több mint nemzedéknyi újabb magyar történeti irodalmunkban ha egyszer ismeretlen maradt az SJI története, akkor? homály fokozottan fedi az SJI keretei között kialkuló és ható baloldali tendencia létét. Ennek a baloldali irányzatnak vált „erősségévé" a francia, a belga, majd a gyorsan felerősödő spanyol ifjúsági szocialista szervezet, de ezt támogatták az illegalitásba szorult osztrák, lett, többször olasz szervezetek is. S ehhez a baloldalhoz csatlakoztak a menscvikek emigráns képviselői is. A baloldali áramlat mindvégig kisebbség maradt, mivel az erős skandináv, holland, angol, csehszlovák ellenállásba ütközve (s a német emigráció szintén ezt erősítette fel, az osztrákokkal szemben!) a nemzetközi konferenciákon nem tudta elfogadtatni álláspontját, de amely így is befolyásolta az SJI állásfoglalásait, amelyek „nyitottabbak " voltak, mint az SzMI-é. S nem érdektelen persze, hogy a baloldali irányzathoz tartozók külön nemzetközi konferenciákat is tartottak, sőt az 1930-as évek második felében e konferenciákon „a szélbalon" álló spanyol küldöttek már a gondolatot is felvetették, hogy talán jobb lenne elmenni egészen a szakításig, s külön baloldali szocialista Internacionálét kialakítani. Ezt azonban a baloldaliak többsége elhárította. Sémákban azonban soha.de talán legkivált az 1930-as években igazán nem lehetett gondolkodni, s a történeti események nem ritkán meglepő változásokra vezettek. így három, négy évvel később, a müncheni korszakban, amikor ismét a baloldal, de már egy jócskán újfajta baloldal opponálta a müncheni egyezményt, akkor a régi baloldaliak mellett ennek a csoportnak fontos támasza lett a közben megerősödött angol labourista ifjúsági mozgalom, míg a franciák részben doktriner merevségből, részben másfajta hatások nyomán a másik csoportosuláshoz csatlakoztak. A skandinávok, hollandok körében pedig felerősödött „a konfliktusból való kimaradás" csalóka illúziója. Mindez bizonyítja, hézagpótló munkát kaptunk végre egy fontos nemzetközi szervezet életéről. S Witlmann munkájának egyéb erényei is vannak. így többek között az, hogy megvilágitja, egyáltalán milyen erővel is rendelkezett az SJI, s milyen volt a taglétszám hullámzása, a hullámzásnak hol keresendők az okai. így, ha az SJl-nek 1932-ben még 305 ezer tagja és 56 országos tagszervezete volt, akkor ez a taglétszám 1934 végére a németországi és ausztriai események után 276 ezerre esett vissza, (úgy, hogy e két ország ifjúsági szervezetének illegalitásba szorulása önmagában 80000 fiatal (!) kiesését jelentette). 1937-ben azonban újabb felerősödés következett be, az SJ I-hez csatlakozott a lengyelországi zsidó szocialista szervezetek 10000 taggak, s a baloldali szellemű norvég ifjúsági szövetség 30000 taggal, s ekkorra következett be a spanyolországi „egységes" szocialista szövetség „felfutása", amely ekkor 500000 tagot számlált. A franciaországi ifjúsági szövetség befolyása ugyancsak kiszélesedett és 1938-ra a szervezet a francia viszonyok között meglepő 43 000-es taglétszámot is elérte. így 1938 végére 30 ország 65 szervezete újra 287000 tagot számlált. Wittmann jól dokumentált munkájában szinte csak egyetlen fontosabb politikai periódus és párt, áramlat beállítását nem tekinthetjük megfelelőnek: s ez a francia SFIOés a müncheni egyezmény beállítása.
