Századok – 1986

Tanulmányok - Nehing Karl: Magyarország és a zsitvatoroki szerződés (1605–1609) 3/I

40 KARL NEHRING magyar nemesség ezáltal lehetővé váló támasza Erdélyben,15

7

az „una eademque nobilitas Hungarica"-t megmentette a cseh nemességnek a fehérhegyi vereséget követő sorsától. Magyarország számára a zsitvatoroki béke volt az előfeltétel a háborús hadjáratok, felkelések és fosztogató zsoldosseregek által elnéptelenített, elpusztított, szegénnyé tett ország újjáépítéséhez.15

8 A Habsburg örökös tartományok gazdasági helyzete nem tette lehetővé a törökök elleni háború folytatását. A források a pénzromlást, a tarthatatlan gazdasági viszonyokat ismételten a török háborúk következményeként panaszolják fel. Ez tükröződik vissza azokban a nehézségekben is, melyekkel Mátyásnak kellett megbirkóznia, amikor Herberstein követsége számára a pénzt teremtette elő. A felső-és alsó-ausztriai, a belső-ausztriai és magyar rendektől, a pápától és a birodalmi rendektől, amelyek a háborús kiadások fő terheit viselték,159

már nem lehetett pénzt várni, és végül már maga Spanyolország is azt javasolta — miként ezt megelőzően a birodalmi rendek és a pápa —, hogy kössenek békét a törökkel. A zsitvatoroki béke megítéléséhez másik aspektusként a birodalmi politika nézőpontja szolgál. A zsitvatoroki béketárgyalások lezárásával a birodalmi rendek tudatában is háttérbe szorult a török veszély. Ez a fordulat a birodalmi gyűlésen ismét a birodalom belső és különösen vallásijiroblérnáit állította a középpontba, amelyeket a megelőző birodalmi gyűléseken a török veszély elfedett.16

0

„A vallási viták ellenére . . . nem férhet kétség ahhoz, hogy a török veszély a birodalom számára jelentékeny, konszolidáló elem volt, és megőrizte politikai rendjét egy máskülönben korábban bekövetkező széteséstől."16

1

Ebben az értelemben a zsitvatoroki béke szabaddá tette az utat a készülő harmincéves háború számára. A törökök számára a béke egy fokozatos és más birodalmakhoz viszonyítva sokáig elhúzódó hatalmi hanyatlás idejére esett.16

2

Az oszmán birodalom gazdasági és 151

Erdélynek és a megyei nemességnek a jelentőségéhez, amelyek „az elveszett magyar államiságnak egyaránt örökösei" ( 12.) vö. Mathias Bernath: Habsburg und die Anfänge der rumänischen Nationsbildung. Leiden, 1972. 3—33. ne f

erenc

Szakály: Zur Kontinuitätsfrage der Wirtschaftsstruktur in den ungarischen Marktflecken unter der Türkenherrschaft. In O. Pickl (Hrg.): Die wirtschaftlichen Auswirkungen der Türkenkriege. Graz, 1971. 269. sk. László Makkai: Der Ungarische Viehhandel 1550—1650. In: I. Bog (Hrg.): Der Aussenhandel Ostmitteleuropas 1450—1650. Köln, Wien, 1971. 493. is« y

oce

ika: i. m. 9, 227. idézi ehhez a lényeges irodalmat. 160 Winfried Schulz: Reich und Türkengefahr im späten 16. Jahrhundert. Studien zu den politischen und gesellschaftlichen Auswirkungen einer äusseren Bedrohung. München, 1978. 154. sk. 161

Uo. 366. 162

Nem szükséges megismételni itt a Behrnauer és Karácson által lefordított, sokszor idézett egykorú török emlékiratok kijelentéseit és Tischendorf értekezését a hűbériségről az oszmán birodalomban. Az oszmán hatalom hanyatlásának politikai, társadalmi és gazdasági hátteréhez a 16. és a 17. század fordulóján vö. НаШ Inalcik: The Ottoman Empire. The Clasical Age 1300—1600. London, 1973.