Századok – 1986
Tanulmányok - Nehing Karl: Magyarország és a zsitvatoroki szerződés (1605–1609) 3/I
A ZSITVATOROKI SZERZŐDÉS TÖRTÉNETE 41 társadalmi fejlődésében a fordulópont, mint Barkan16 3 ezt az európai árforradalom példáján kimutatta, a törökök lepantói veresége és a zsitvatoroki béke közti időszakra esik, olyan időre, amikor az oszmán birodalom nyugaton és keleten egyidejűleg folytatott háborút. Ennek során az I. Abbas sah Safavida birodalmával szemben elszenvedett vereségek sokkal rombolóbb hatásúaknak bizonyultak a birodalom gazdasági és társadalmi helyzete számára. A magas háborús költségek az államháztartás növekvő deficitjéhez vezettek, amit a török pénz erős értékvesztése kísért.164 A Délkelet-Európában meghódított területekről származó bevételek nem fedezték már azokat a kiadásokat, amelyeket pedig elő kellett teremteni annak érdekében, hogy a török uralmat ezen a területen fenntarthassák. A katonai birtokok esetében az infláció oda vezetett, hogy a timarioták jövedelme nem volt már elegendő katonai feladataik teljesítésére, és a szpáhik a mezőgazdaságba és a kereskedelembe vándoroltak el. Az erősen megemelkedett agrárárak alapján az állami birtokok (ciftlik) bérlete a személyes meggazdagodás keresett lehetőségévé vált. A porta ezt a bérleti szerződések ismételt elárusításával használta ki. Ez a bérlők gyakori cserélődésére és a birtokok felparcellázására vezetett, ami ellentétben állt optimális kihasználásukkal. Egyszersmind a bérlők megpróbálkoztak azzal, hogy bérletükből rövid idő alatt a legnagyobb nyereséget préseljék ki, ezzel fokozták a parasztok további megterhelését. Az eredmény a hivatalok áruba bocsátásának a klasszikus kísérőjelensége, a korrupció, az intrika az állam tekintélyének lehanyatlása lett. A parasztokra nehezedő gazdasági nyomás és az erős népességnövekedés a városokba vándorlást segítette elő, pedig a városok, ha el is tekintünk a kézművesség stagnálásától, nem voltak abban a helyzetben, hogy a bevándorlókat integrálják. Ez megkönnyítette a banditizmus kialakulását és a központi hatalom elleni nyílt felkeléseket. Délkelet-Európában ezek a felkelések gyakran összefüggésben álltak a szentszék, Spanyolország és a kisebb itáliai államok törökök elleni — sokszor igencsak kérdéses — háborús terveivel.16 5 Ilyen volt Anatóliában Kalenderoglu lázadása és az oszmán birodalom léte szempontjából sokkal veszélyesebb Celali-felkelés, Canbulatoglu vezetése alatt.16 6 Ezt a felkelést, melyben a gazdasági és társadalmi bajok mellett az anatóliai síita kisebbséggel való viszály is szerepet játszott, Murád nagyvezír, akinek politikai karrierje szorosan összefüggött a zsitvatoroki békével, csak 1609-ben tudta leverni, hogy utána folytassa a perzsák elleni háborút. 163 Omer Lufli Barkan: The Price Revolution of the Sixteenth Century: A Turning Point in the Economic History of the Near East. In: International Journal of Middle East Studies 6. (1975) 3—28. 164 Vuk Vinaver: Monetarna kriza u Turskej (1575—1650). In: Istorijski glasnik (1958) 3- 4. füzet, 142. sk. 165 Ehhez a témakomplexumhoz vö. Angelo Tamborra: Gli stati Italiani l'Europa e il probléma Turco dopo Lepanto, Firenze, 1961., és Peter Baril: Der Westbalkan, i. m. loo Wiin am James Griswold: Political Unrest and Rebellion in Anatolia 1605—1609. Kéziratos disszertáció. Los Angeles, 1966.
