Századok – 1986
Álláspontok; vélemények - Bellér Béla: Miért nem ismerik tanulóink a történelmet? 420/II
ÁLLÁSPONTOK, VÉLEMÉNYEK 445 szférájába sorolja be a hazafiságra és nemzetköziségre nevelést, és anélkül, hogy kifejtené ennek tartalmát, egyszerűen előírja ezt az Alapelvekben ilyenformán: A gimnázium „...fejlessze a tanulókban tudatosan vállalttá a szocialista emberre jellemző erkölcsi tulajdonságokat, különösen a szocialista hazafiságot és internacionalizmust ... " (11.) A történelemtantervben ugyanez a követelmény a következő formát öltötte: „Ezzel (vagyis a hazai és az egyetemes történet összekapcsolásával) is alakítsuk és erősítsük reális nemzeti önértékelésünket, a tanulók szocialista hazafiságát és proletár-internacionalizmusát. A szocialista internacionalizmusra és hazafiságra nevelés fontos részeként kell hozzájárulnunk a honvédelmi neveléshez, a szocializmus vívmányainak megvédéséhez." (100.) A szocialista hazafiságra és nemzetköziségre nevelés természetesen erkölcsi kategória is, de emellett egyben ideológia, amelynek kognitív, emocionális és akarati indításokat is magában foglaló tartalma van. Ennek tisztázása nemcsak az ideológiaipolitikai nevelés, de saját magunk történeti identitásának tisztázása szempontjából is rendkívül fontos. A hazafiság vagy patriotizmus történetileg különböző osztályok és rétegek politikai közösségtudatának kivetülése e közösség lakóhelyére, politikai territóriumára. Ez a közösségtudat a magyar nemesség számára az 1270-es évektől kezdve a nemesi nacionalizmus. Hazája éppen úgy, mint nemzete, csak a nemesnek van. A nép számára a közösségtudat nem a hazához, hanem a kereszténységhez való tartozást jelentette. Ez motiválta a török elleni fellépését is 1456-ban Nándorfehérvárnál éppúgy, mint 1514-ben Dózsa táborában, egészen a parasztháború kirobbanásáig. A nemesi patriotizmus popularizációja a középkorban csak ritkán, kivételes alkalomból történik meg, amikor valamilyen sajátságos történelmi helyzet (pl. huszita háborúk), társadalmi feszültség alárendelése valamilyen — vélt vagy igazi — közös ügynek, érdeknek (Habsburg-ellenes rendi függetlenségi harcok, de különösen a Rákóczi-szabadságharc) hatására viszonylag tartósan, hosszabb időn át nagyobb néptömegek jutnak politikai vagy katonai szerephez, és emlegetik megmegújuló reménnyel „szegény hazánkat", „édes hazánkat". A szatmári békével azonban megszűnt a remény, hogy a magyar nemesség a felkelés eszközeivel kicsikarhatja az udvartól rendi szabadságjogait, vagy hogy a parasztság saját uraitól megkapja a társadalmi szabadságot. Ezt a 18. század folyamán egyre inkább Bécstől várta, úgyhogy „szabadság"-fogalma ismét különválik „szegény hazánk" fogalmától. A polgárosuló nemességnek a „haza" immár alapvetően új fogalmával és a mindenkire kiterjedő „polgári szabadság" ígéretével kellett megnyernie a parasztságot a 19. században a hazafiság modern eszméjének.5 1 A hazafiság új, szocialista fogalma a 19— 20. század fordulóján, a proletariátus harcának részeként a szociáldemokrata, a polgári radikális, majd a kommunista ideológiában kezd kikristályosodni, és igazi Szabolcs Ottó. Mi lesz a példaképpel? Történelemtanítás 1978/1. 6—8. — A szocialista hazafiság fogalmát, a hazafiság korábbi formáihoz, a nemzeti, nemzetiségi kérdéshez való viszonyát tisztázza Pack Zsigmond Pál: A hazafiság néhány kérdése. Társadalmi Szemle 1981/5. 39—51. 51 Szűcs Jenő: A nemzeti ideológia középkori historikuma. Valóság 1968/7. 49—66.
