Századok – 1986
Tanulmányok - Nehing Karl: Magyarország és a zsitvatoroki szerződés (1605–1609) 3/I
A ZSITVATOROKI SZERZŐDÉS TÖRTÉNETE 39 családtagok 1606. április 25-én megtartott titkos bécsi találkozóján határozták el, tekintettel a császár növekvő uralkodási képtelenségére. A testvérviszály II. Rudolf és Mátyás között ezzel már előrevetette árnyékát, aztán az 1606. évi bécsi és zsitvatoroki békén keresztül 1608-ban, a pozsonyi határozatokban érte el csúcspontját. A zsitvatoroki békével összefüggésben világosan megmutatkozott, hogy milyen különleges helyet foglalt el a három részre osztott Magyarország. A Habsburgok a királyság északi és nyugati része, az úgynevezett királyi Magyarország fölött uralkodtak. A magyar Alföld és a Dunántúl egészen a Kanizsa-Balaton vonalig a törökök által megszállt Magyarországhoz tartozott, melyet, mint az oszmán birodalom részét a budai, kanizsai, egri és temesvári elájetre osztottak. Különleges szerepet töltött be Erdély, mint a portától függő vazallus-fejedelemség, amelyre azonban a Habsburgok is igényt tartottak. A királyi Magyarországon a nemesség, mely ekkor a lakosság jó 4%-át tette ki, a dinasztiával szemben meg tudta őrizni középkori jogait, a királyválasztás jogát, a ius resistendi-t és a nemesség adómentességét. Biztos támaszául szolgált a megyei szervezet, ahol a nemesség a bíráskodás, az adószedés és a közigazgatás területén messzemenően autonóm módon dönthetett. Az ország három részre szakadása ellenére a magyar nemességnek a középkori „államjog" által formált felfogása a „natio Hungarica"-ról egész Magyarországra kiterjedt. A „natio Hungarica" tudata a rendi patriotizmusban öltött testet. Hogy mennyire virulens volt ez a nemesi patriotizmus, megmutatta Bocskai István Habsburg-ellenes felkelésének visszhangja. Az „una eademque nobilitas Hungarica" pre-nemzeti tudatát a lutheránus Illésházy István személyesítette meg. Mint Bocskai meghatalmazottja vett még részt 1606-ban a bécsi és a zsitvatoroki béketárgyalásokon. Nem utolsósorban a magyar nemesség rendi előjogainak biztosítása és kiszélesítése érdekében lépett Illésházy Bocskai halála után a királyi Magyarország oldalára, Mátyás szolgálatába, aki 1608-ban magyar nádorrá választatta. A II. Rudolf és Mátyás közötti testvérviszály kritikus szakaszában Illésházynak nagy része volt abban, hogy Mátyás az Illésházy által inspirált „egyesült tartományok" rendi szövetségére támaszkodva keresztülvitte a törökökkel a békét: ez döntő előfeltétele volt a Habsburgok további magyarországi uralmának. Ugyanis a török háború a Bocskai-felkeléssel együtt „Ausztria belső eresztékeit majdnem összezúzta, és összefüggésben mindazokkal a jelenségekkel, amelyek egy protestáns Ausztriáról egy katolikusra való átmenetet mutattak, a császár házi hatalmát, az osztrák házat magát is majdnem katasztrofális helyzetbe hozták; ez végérvényesen csak a harmincéves háborúban múlt el".156 így kötődött a bécsi és a zsitvatoroki béke a legszorosabban az 1608. évi két magyar országgyűlésen kibontakozó rendi hatalom csúcspontjához. Emellett később bebizonyosodott az is, hogy az ország három része osztása és a 156 Hugo Hanisch: Geschichte Österreichs 1. köt. Köln 1959. 300.
