Századok – 1986

Álláspontok; vélemények - Bellér Béla: Miért nem ismerik tanulóink a történelmet? 420/II

436 ÁLLÁSPONTOK, VÉLEMÉNYEK 436 mutatják azok a nyilatkozatok, amelyek hízelgők lehetnek ugyan az egyes munkáltató tankönyvekre nézve, de nem az azokat egyoldalúan használó pedagógusokra. „Meg sem lehet számolni a kérdéseket és feladatokat (ti. az új tankönyvekben) — írja egy különben rendkívül alkotó szellemű pedagógus. — A tanári munka lényege ezzel a tankönyvvel kapcsolatban éppen az, hogy válogat a feladatok között, s megszervezi megoldásukat." Később visszatérve erre a kérdésre, még világosabban beszél: „.. .a tankönyv rengeteg feladata olyan segítséget jelent, hogy nemigen kell újakon törni a fejünket."34

A munkáltató tankönyv nem válik ezzel az önálló gondolkodás fékjévé? Az újtípusú történelemtankönyv legnagyobb problémáját mi abban látjuk, hogy nem olyan erős a szintézisben, mint az analízisben, a dedukcióban, mint az indukcióban, az ismeretrendszerezésben, mint az ismeretszerzésben. Ennek fő oka az, hogy a tankönyvek — elsősorban a tanterv hibájából — nem tudták megvalósítani az eddiginél tematikusabb anyagelrendezést. Anyagfelosztásuk ma éppen annyira aprólékos, széteső, mozaikszerű, mint volt korábban. Nem szeretik a hosszú időtartamokat (longue durée), inkább a rövideket (courte durée). Nem tudják nagyobb fejlődési periódusokban összefoglalni a történelmi folyamatokat. Nem — vagy csak ritkán — élnek a történelmi korszak és társadalmi alakulatok rendszerszerűségét feltáró módszerekkel. A diakronisztikus áttekintés még mindig háttérbe szorítja a szinkronisztikusat. Tankönyveinknek változatlanul elhanyagolt, de legalábbis elnagyolt részei az összefoglalások, ismétlések, rendszerezések. Az új tankönyvtípus megjelenése világossá tette, hogy a didaktikai elemnek az eddiginél lényegesen nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk. Mégsem lenne helyes abszolutizálása és a tartalmi-elvi kérdéseknek kizárólag a didaktika szempontjából való mérlegelése. A didaktikai tökéletesség korszerű szemlélet és tartalom nélkül önmagában mit sem ér. A didaktikai kérdéseknek további — különben sem 1 folyóiratunk profiljába vágó — bogozgatása helyett tehát térjünk át az új tankönyveknek a tudományosság szempontjából való vizsgálatára. Az első, amit ezzel kapcsolatban megállapíthatunk, az, hogy az új tankönyvek ' megállították a történettudomány és a történelem-tantárgy iskolai tekintélyének hanyatlását. A tanárok és a tanulók mindjárt észrevették a tankönyveknek azt a szembetűnő vonását, hogy tartózkodnak a politikai frázisoktól, és távol áll tőlük a történelmi jelenségek és folyamatok leegyszerűsítése, sematikus szemlélete. A tanárok, tanulók egyaránt úgy érzik, hogy a történelemtanítás tartalmában megújult, a 1 társadalomtudományok ismeretanyagának és módszereinek a történelembe való bevonásával. A tanárok szerint „a korábbi történelemtanításunkra jellemző historizáló és egyoldalú politikatörténeti szemlélettel szemben a történetiségre helyezett hangsúllyal vált korszerűbbé" a történelemtanítás. A tanulók — kissé szigorúbban — 39

Zsoldomé Olay Agnes: Koncentráció a történelemórán. Köznevelés 1981/3. 28. — Alkotó szellemének bizonyítéka cikkein kívül — amelyekre még visszatérünk - kitűnő Feladatgyűjteménye történelemből a gimnáziumok II. osztálya számára. Bp., 1982.