Századok – 1986
Álláspontok; vélemények - Bellér Béla: Miért nem ismerik tanulóink a történelmet? 420/II
ÁLLÁSPONTOK, VÉLEMÉNYEK 437 úgy ítélik meg a helyzetet, hogy „... a történelemtanítás hagyományait tekintve ez (ti. a korszerűsítés) nem volt ugyan kis lépés — beleértve a metodikai korszerűsítést is —, mégis csupán egy lépcsőfok a korszerű történelemtanítás megteremtésében".4 0 Hagyományos vagy lés korszerű tudás? Az új tankönyvek, bár nem szüntették meg, mégis helyesebb irányba terelték azt a vitát, amely a történelemtudás értelmezése körül már jóideje, lényegében az 1972-es oktatási párthatározat óta folyt, és ebben az alternatívában öltött testet: tudás vagy szemlélet? A korábbi évek leegyszerűsítéseivel, a tények szociológiai sémákba gyömöszölésével szemben sikerült rehabilitálni a történelmet mint tény- és egyben törvénytudományt. A tények megismertetik velünk a múltat, a múlt és jelen egységében tárják elénk a világot, de ezzel együtt közvetítik számunkra a megismerés tudományát is. A történelem több, mint szimpla tényismeret: a tényekben rendszer, norma, törvény, méghozzá a fejlődés irányába mutató törvényszerűség rejtőzik. Éppen ezért a történelemben elképzelhetetlen olyan munkamegosztás, hogy egy valaki megismerteti a tanulókkal a tényeket, valaki más pedig kialakítja és működésbe hozza bennük a megismerés képességét. „Csupán a történelem tényeinek tudása éppúgy nem elég, mint a nem tények ismeretén alapuló betanult összefüggések és ítéletek szajkózása."4 1 Tények, tudás, szemlélet eme dialektikus felfogásával lényegében egyet lehetne érteni. Ámde közvetlenül a föntiek után, szinte azzal egy lélegzetre következik egy állítás, amelyet fenntartással kell fogadni. „Ideje tehát — olvassuk — türelmes, kitartó és kérlelhetetlen küzdelmet folytatni mindenféle lecketanítás, a legszélesebben vett tényanyagbetanítás ellen a történelem elemző, a megismerési tudást kialakító tényszerű tanítása érdekében."4 2 Még egyértelműbbé válik ez a kijelentés a fakultatív történelemtanítással kapcsolatban: „A fakt-oktatásban, úgymond, semmit sem kell a szó hagyományos értelmében megtanítani, »csak« a történelmi elemzési készséget, s elérni »csak« a történelmi gondolkodás fejlesztését. Itt valóban tisztán érvényesül az a régi gondolat, hogy az úton csak azért megyünk végig, hogy eljussunk valahová, s az út nem önmagáért, hanem a cél elérése érdekében érdekel bennünket."43 Nem szükséges a fentiekhez hozzáadnunk a már jól ismert mór példázatot annak megállapítására, hogy a fentiekben egy olyan összefüggő, átgondolt pedagógiai, 40 Horányi István: A gimnáziumi történelemtanítás korszerűsítése és az új tankönyvek. Pedagógiai Szemle 1986/1. 33. 41 Szabolcs Ottó: Tények, tudás, szemlélet. Történelemtanítás 1983/5. 3. — Ugyanezt már Unger Mátyás is leszögezte A modern tankönyvmodell tartalmi kérdéseiről c. cikkében. Történelemtanítás 1976/4. 4. 42 Szabolcs: i. h. 43 Szabolcs Ottó: A forráselemzés és a fakultatív történelemtanítás. Történelemtanítás 1983/4. 8.
