Századok – 1986
Tanulmányok - Nehing Karl: Magyarország és a zsitvatoroki szerződés (1605–1609) 3/I
A ZSITVATOROKI SZERZŐDÉS TÖRTÉNETE 37 országon gyakran a nemeseket és a parasztokat is megadóztatták, most sikerült a magyar nemességnek ezen cikkely által ugyanazt az adómentességet biztosítania, melyet a királyi Magyarországon a középkor óta élvezett. A törökök ezzel elismertek egy olyan jogi státust, melyre csakhamar a törökök által megszállt többi terület magyar nemesei is hivatkozni kezdtek.15 0 Ezen túlmenően megerősítették a „közös falvak" kettős adózását, azokét a falvakét, amelyek a határ két oldalán feküdtek, s amelyek mind a törököknek, mind pedig a királyi Magyarországon lévő tulajdonosoknak kötelesek voltak adózni.151 Az adókivetés joga mindkét oldalon a magyar falusi bírák kezében maradt, és csak a nehezen megoldható vitás esetekben avatkozhattak be a két hatalom mindenkori képviselői. Itt megmutatkozott, hogy a középkori magyar megyei alkotmány egyik lényeges eleme a törökök által megszállt Magyarország határvidékén is fennmaradt. A zsitvatoroki béke minden alaki és tartalmi hiányossága ellenére sem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy a szerződő felek diplomáciailag és politikailag is addig ismeretlen területre léptek. A császár és a szultán szerződésben lefektetett, „nemzetközi jogú"15 2 egyenragúvá tétele csupán kerete és kezdete volt a szabályozott egymásmellettiségnek, amit az elkövetkező időben pótlólagos szerződések egész sorának kellett meghatároznia és kiépítenie.15 3 A más hatalmakkal való érintkezésben először történt meg, hogy a szultán a maga iszlám-török magától értetődő „egyeduralkodó" voltában a zsitvatoroki szerződésben a császárt, mint vele azonos rangú uralkodót ismerte el. Amennyire nehezére esett ez az egyenrangúság a portának számos részletkérdésben, legalább annyira volt tapasztalatlan az osztrák ház a portával való diplomáciai érintkezésben. Az Erdély feletti fennhatóság kérdése a következő időkben is az oszmán—Habsburg viszony sarkköve maradt; ezt a kérdést a béketárgyalások folyamán mindkét részről csak közvetve érintették, hogy ne veszélyeztessék a béke létrejöttét. Ebben az időben még nem láthatták előre, hogy egy ilyen ellentmondásos szerződés alapja lesz egy viszonylag hosszú, ha nem is zavartalan 150 fekete: Türkische Schriften XXXV. sk. 151 Uo. XXX—XLIII. Merényi Lajos: A hódoltság adózása történetéhez. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 10. (1903) 18—32.; Hegyi Klára:Le condominium hungaro-ottoman dans les eyalets hongrois. In: Actes du premier congrès international des études balcaniques et sud-est européennes. 3 köt. Sofia, 1969. 593—603. és mindenekelőtt most Szakály Ferenc: Magyar adóztatás a török hódoltságban. Bp. 1981. 152 Ez a kifejezés „ius gentium"-ként értendő, mivel az oszmán birodalmat csak 1856-ban ismerték el az európai nemzetközi jog államai mint első nem keresztény államot. 153 Vö. ehhez Peter Meienberger: Johann Rudolf Schmid zum Schwarzenborn als kaiserlicher Resident in Konstantinopel in den Jahren 1629—1643. Bern, Frankfurt a. M. 1973. 15—99.; R. Neck: Andrea Negroni és két nyomtatásban meg nem jelent disszertáció: R. Neck: Österreichs Türkenpolitik unter Melchior Klesl, Wien, 1948; Manfred StOy: Gaspar Graciani (1575/80—1620), türkischer Diplomat und Fürst von der Moldau (1619—1620). Wien, 1967. A Habsburgok és az oszmánok közötti 16—17. századi kapcsolatok sokrétű problematikájának beható ábrázolása még hiányzik. A konstantinápolyi császári követek jelentéseinek kritikai kiadására ehhez sürgős szükség lenne.
