Századok – 1986
Közlemények - Varsányi Erika: Weltner Jakab az emigrációban 383/II
WELTNER JAKAB EMIGRÁCIÓS ÉVEI (1919—1924) 387 bűnüggyel kapcsolatban terjesztett az igazságügyi miniszter elé. Eszerint Hókay József főiskolai hallgató vallomása felhívja a figyelmet egy Bécsben működő szociáldemokrata társaságra, amelynek Weltner is tagja, célja pedig a Friedrich-kormány megbuktatása.15 Weltner ugyanis emigrációja kezdetétől igyekezett mindenféle politikai akciótól távoltartani magát.16 Révész Mihály így emlékszik erre: „Ez a higany-ember régi szokásának megfelelően biliárdozott, kártyázott, viccet mondott, vagy hallgatott, csak egyet nem csinált: a politikai dolgokba nem szólt bele."1 7 A kommunista író és költő, Gábor Andor ironikus, élcelődő írásainak gyakorta volt céltáblája Weltner. Emigrációbeli magatartását az Új Előrében megjelent egyik írásában így jellemezte: „Mióta hazulról elkerült, azóta nem érdekelte a politika és igazán és őszintén nem érdekelte."18 Óvatosságban — szerinte — Garami is példát vehetett volna róla, „... soha még a tájékára se ment a forradalmi felforgatóknak . . . nem volt egy hangja sem az ellen, ami odahaza történt. Ki nem nyitotta a száját. .. Semmit sem akart, és főként nem akart semmit a Horthy uralom ellen."1 " Gábor Andor ugyanitt említést tesz arról, hogy ő maga is többször találkozott vele Bécsben a villamoson, s ilyen alkalmakkor az időjárásról csevegtek, néha időjóslásba is bocsátkoztak, mert „Jaczi bácsival nem lehetett egyébről beszélni". Érdekes és különös adalékot tartalmaz Weltner emigrációs politikai magatartásához Gratz Gusztáv bécsi követ 1919. november 29-i jelentése, amelyben tájékoztatja a külügyminisztert, hogy egy Pintér-Schächter nevű újságíró közvetítésével több szociáldemokrata emigráns kereste a vele való tárgyalás lehetőségét. Közülük kettő, Peidl és Weltner számára lehetővé is tette a találkozást. Weltner ebből az alkalomból közölte vele, hogy nem kíván ugyan hazatérni, bár Kun Béla ellen „igen erősen exponálta magát", mégis attól tart, hogy Magyarországon „üldözésnek volna kitéve", továbbá kijelentette, hogy a párt életében sem akarna részt venni, mert erre — megítélése szerint — úgysem volna alkalma. Ugyanakkor felajánlotta: „ha a magyar hatóságok őtőle bármely kérdésre vonatkozólag felvilágosításokat óhajtanának, ő a maga részéről kész a követségen megjelenni, és mindent, amit tud, az igazsághoz híven 15 PI. Arch. 653. f. 2/4 ő. e. 13—14. 16 L. pl.: Szántó Béta: Weltner Jakab. Sarló és Kalapács 1936. júl. 1. 13. sz. 12. („Weltner a proletárdiktatúra bukása után hátatfordított a munkásmozgalomnak, és az emigrációban bélyegkereskedő lett" — írja róla Szántó), Weltner Jakab. Az Ember 1936. máj. 9. 19. sz. 3. (A magát meg nem nevező szerző szerint Weltner emigrációbeli passzív magatartását „már Bécsben nyílt kötelességszegésnek" minősítették), Korcsmáros ezt írja: „Az emigrációs szerepéről pedig a legkönnyebb beszámolni. Nem politizál. Békés polgári foglalkozásban tölti idejét. . ." Korcsmáros Nándor: Forradalom és emigráció. Wien 1923. 162. Hasonlóképpen nyilatkozik róla Göndör Ferenc: Vallomások könyve. Wien, 1922. 229. és 245. oldalon is. Néhai: Szegény Weltner! avagy Az ellenforradalom hálája. Az Ember 1925. nov. 24.-en ez olvasható róla: „Weltner az emigrációban is einzelreisender maradt, sem szóval, sem újságcikkel nem emelte fel szavát a terror szörnyűségei ellen." Ld. még: Révész M.: i. m. 32. és Weimer J.: Forradalom... i. m. 258. 11 PI. Arch. 867. f. 2. г. 97 2. I. köt. 37. Révész M. szerint Weltner egyébként a „bécsi apolitikusok mintapéldányának" nevezhető. 18 PI. Arch. 721 f. 2/t. 703. Gábor Andor: Jaczi bácsi hazament. Új Előre 1924. jún. 21. 19 Uo. II*
