Századok – 1986
Közlemények - Varsányi Erika: Weltner Jakab az emigrációban 383/II
WELTNER JAKAB EMIGRÁCIÓS ÉVEI (1919—1924) 385 éppúgy kifejezésre juttatja, mint számos vonatkozásban saját korábbi szerepének a megtagadását is. Emigrációja első időszakában a szintén Bécsbe vagy Európa más országaiba kényszerülő magyar progresszió vezető egyéniségei, mint jelentős munkásmozgalmi személyiséggel számoltak Weltnerrel. Károlyi Mihály, Jászi Oszkár és a polgári emigránsok többsége aktív részvételt várt tőle a magyarországi fehérterror leleplezésében, a rendszer elleni támadások megszervezésében. Úgy vélték, hogy az ellenforradalmi rendszer és törekvések elleni egységes és hatékonyabb fellépés érdekében a szinte első perctől mozaikokra, kisebb csoportokra szétesett magyar emigráció egységének megteremtése elengedhetetlen feladat, melynek megvalósításába az ezt különösen szorgalmazó néhány polgári és szociáldemokrata politikus — Károlyi Mihály, Jászi Oszkár, Diner-Dénes József, Garbai Sándor stb. — Weltnert is be akarta vonni. Diner-Dénes József 1919 szeptemberében még bizakodó levélben tájékoztatta Károlyit Weltnerrel, Böhmmel és Jászival folytatott ez irányú megbeszéléseiről.5 Ekkor még úgy látszott, hogy Weltner is megnyerhető az emigráció megszervezése ügyének, ill. bevonható a Prágába tervezett ezzel kapcsolatos tárgyalásokba. Hogy ez az elképzelés hiú reménynek bizonyult, azt Károlyinak Jászihoz és Szende Pálhoz 1920 elején írt levelei tanúsítják.6 E levelekből az is kitűnik, hogy Weltner személyéről több alkalommal olyan értelemben esett szó, hogy ő is egyik aláírója lesz a Jászi és Károlyi által készített „Az emigráció programja" című tervezetnek és a magyarországi fehérterror ellen készülő tiltakozó memorandumnak. 1920 februárjában Károlyi személyesen is közvetlen kapcsolatot akart létesíteni vele. Ezt a találkozást sürgette Szende Pálnak írott levelében: „Fontos, igen fontos ügyek megbeszélése végett okvetlenül kellene, hogy vagy Kunfival vagy Weltnerrel találkozzak. Kérlek, mondd meg nekik, hogy mielőbb jöjjenek..." (Károlyi kiemelése).7 Arról, hogy a Károlyi és Weltner közötti megbeszélésre mégsem került sor, továbbá, hogy Weltner politikai aktivizálása 1920 nyarára voltaképpen illuzórikussá vált, ugyancsak a Károlyi-levelezésből értesülünk. Jászi 1920. május 5-én Károlyinak a demokratikus emigráció megszervezésének a gondjairól írva, az egyik fő bajnak azt tartja, hogy Peidl és Weltner „nem akarnak megmozdulni, pesti hozzátartozóikat féltik", továbbá úgy nyilatkozik, hogy nehezíti a dolgot Kunfi és Böhm ingadozása, valamint az, hogy „Garamival nem lehet együttműködni".8 Károlyit ezek a hírek meglehetősen lehangolták, erről tanúskodik Jászinak írt válaszlevele.9 Ebben a véleményében egyéni benyomásai, tapasztalatai is megfogalmazódtak. Kunfiról, aki 5 Károlyi Mihály levelezése 1. köt. 1905—1920. Bp. 1978.479—482. p. Eredeti: PI Arch. 704. f. 54. ő. е. 6 Uo. 567—569. (Szende Pálhoz írt 1920. febr. 21—27-i keltezésű levél) és 572—573. (Jászi Oszkárhoz írt 1920. márc. 4-i levél). Az emigráció programját Id.: uo. 745—746. 7 Uo. 569. 8 Uo. 614. ' Uo. 611. (Károlyi máj. 14-i levele Jászihoz) 1 I Századok 1986/2
