Századok – 1986
Közlemények - Varsányi Erika: Weltner Jakab az emigrációban 383/II
384 VARSÁNYI ERIKA megriadva a kommunisták forradalmi diktatúrájától —, jobbra tolódott, s már korábban is megnyilvánuló kommunistaellenességével hozzájárult a Tanácsköztársaság megdöntéséhez. Mivel tulajdonképpen a forradalmak időszakában nem kompromittálódott, a Kormányzótanács lemondását követő Peidl-kormány mint diplomáciai tárgyalások folytatására alkalmas szociáldemokrata politikussal számolt vele. Többek között — Bécsbe is azért küldte ki, hogy Böhmmel együtt közreműködjék az Ausztriába való beutazási engedély megszerzésében a népbiztosok részére.2 A román katonaság budapesti bevonulása, a Friedrich-féle puccs híre, a bécsi antantképviselők tanácsa, és feltehetőleg Weltnernek az a felismerése, hogy a Magyarországon hatalomra kerülő ellenforradalom a munkásmozgalom működési lehetőségeit erősen korlátozni fogja, és a kegyetlen megtorlást, a felelősségre vonást ő maga sem kerülhetné el, késztette arra, hogy vállalja a száműzetést.3 Ebben az elhatározásában szerepe lehetett családja iránti szeretetének, felelősségérzetének is. Úgy vélte ugyanis, hogy távolmaradásával megkímélheti feleségét, Fazekas Máriát és leányait, az ekkor tizennégy éves Margitot és a tizenkét éves Irént a különböző zaklatásoktól, s azt remélte, hogy a család egzisztenciális gondjait, mint emigráns jobban meg tudja oldani. Felesége ekkor immár másfél évtizede nem csupán hűséges élettársa, gyermekeinek gondos édesanyja, hanem őt a munkájában segítő, ösztönző, művelt, a munkásmozgalom iránt érdeklődő, politikai kérdésekben tájékozott asszony volt.4 Weltner emigrációs évei alatt kétségtelenül mindent megtett azért, hogy otthonmaradott hozzátartozói semmiben ne szenvedjenek szükséget, és hogy megvédelmezze őket mindenféle politikai inzultustól, zaklatástól. A politikától való tartózkodásának persze számos más indítéka is volt, melyek részben a forradalmak időszakában szerzett vegyes, sok esetben kedvezőtlen tapasztalataiból, részben egyéniségéből adódtak. A csalódottság, a meghasonlottság s az ebből fakadó céltalanság, a fásultság, valamint a következményektől való félelem, aggodalom érzése mind-mind motiválja ekkori apolitikus magatartását. Annak ellenére, hogy Weltner életének e néhány esztendejében a politika helyét a család foglalta el, és a munkásmozgalom problémái helyett a polgári megélhetés gondjai kötötték le, nem állítható egyértelműen, hogy az őt körülvevő világ eseményei iránt teljesen közömbössé vált volna, passzív módon ne foglalkoztatta volna a forradalmak leverését követő bonyolult hazai és nemzetközi politika s a munkásmozgalom helyzete. Legfeljebb óvatosságból nem reagált rájuk, vagy csak olyan kérdéseket érintett, amelyek révén nem kényszerült a Magyarországon kialakuló ellenforradalmi rendszerrel kapcsolatos állásfoglalásra. Hallgatása is takar azonban egyfajta politikai alapállást; az 1918/1919-es eseményektől való elhatárolódását 2 Böhm Vilmos: Két forradalom tüzében. Wien, 1923. 358—359. 3 Wellner J.: Forradalom, bolsevizmus, emigráció Bp. 1929. 254—255. 4 Weltner 1904-ben kötött házasságot, azt megelőzően Fazekas Mária — magánlevelekben Szónyi — a Népszava szerkesztőségének a tisztviselője volt. Weltner Irén nyugalmazott matematika-fizika szakos tanár — Weltner kisebbik leánya — szóbeli közlése.
