Századok – 1986
Tanulmányok - Nehing Karl: Magyarország és a zsitvatoroki szerződés (1605–1609) 3/I
32 KARL NEHRING Mátyás számára mindenekelőtt a béke megszerzése a cél; sem Glover, sem pedig Gontaut Biron figyelmét nem kerülte el, hogy a porta, Herberstein kifogásai ellenére, a Habsburg-ház javára semmit nem változtatott a ratifikációs okmányon.132 Glover már október 15-én elküldte a török ratifikációs okmány olasz fordítását Lord Salisburynek, és november 2-án megerősítette, hogy annak tartalmán már nem változtattak; mégis, írja Glover, „...a követ mind befelé, mind kifelé nagyon elégedettnek mutatta magát". Hasonlóképpen foglalta össze Herberstein magatartását a francia követ: „.. .meg van elégedve a fogadtatással, amiben része volt" és megállapította, hogy a porta a békekötéssel nagyon elégedett.133 Miként a zsitvatoroki szerződésben arról megállapodtak, most Konstantinápolyban állítottak össze egy török cserekövetséget Ahmed Kahya vezetésével. Miután átadták a megbízóleveleket Herbersteinnek és Ahmed Kahyának,13 4 november 14-én mindkét delegáció elhagyta Konstantinápolyt Buda irányában, ahová 1609. január 3-án megérkeztek. Eközben 1608. november 16-án Mátyást Pozsonyban a magyar rendek királlyá választották, és három nappal később az esztergomi érsek, Forgách bíboros meg is koronázta. A király javaslatára a rendek lllésházyt nádorrá választották. Mátyás olyan mértékben teljesítette a magyar mágnások kívánságait a választási feltételekben és a koronázást követő törvényekben, mint egyetlen más Habsburg uralkodó sem. A választási kapituláció 2. cikkelyében13 5 Mátyás még egyszer kötelezte magát a bécsi és a zsitvatoroki béke megtartására, és azon fáradozott — míg Herberstein Budán tartózkodott —, hogy Illésházyval együtt a török ajándék hiányzó 50000 forintját összeszedje. Ali pasa ugyanis, Herberstein Budára érkezését követően, hamarosan felszólította Mátyást és lllésházyt, hogy a még hátralévő pénzösszeget és a Bécsben fogva tartott török túszokat Komáromba küldessék.136 Azonban Mátyás13 7 és az udvari haditanács13 8 ragaszkodott ahhoz, hogy először megoldásra kell jutni a 158 határmenti falu hovatartozásának kérdésében, mielőtt a hiányzó összeget kifizetnék, és a túszokat szabadon engednék. A török felfogás szerint a császáriak által a tizenötéves háború alatt visszafoglalt 158 falura formált igényük a Szulejman idejéből való defteren alapult, ez ugyanis 132 London Public Recond Office (PRO) State Papers Turkey 97(6) II Fol. 67, 73, 77, 81. Glover Lord Salisburyhez, 1608. IX. 30. és X. 15. (a török ratifikációs-okmány olasz fordításával együtt) XI. 2. és XI. 17. Gontaut Biron: Ambassade 243 sköv. 133 Uo. 244. old. 134 Vö. a regesztákat Hammer: GOR 9. köt. Nr. 995, 997—999, 1005 köv. 412. köv. és az eredetieket Wien HHStA Türkei Urkunden 1608—10—11-töl 1608—20-ig. 135 Corpus Iuris Hungarici 1608—1657. Bp. 1900. 10. 136 Wien HHStA Türkei 92a Fol. 1—3. Herberstein levele Mátyáshoz, 1609. I. 4. 137 Uo. Fol. 4. sköv. Herberstein levele Mátyáshoz, 1609. I. 15. Ugyanebben az írásban tiltakozik Herberstein azellen, hogy tárgyalásokba kezdjenek a vitatott falvakról, hiszen ez nem az ő követségének a feladataihoz tartozik. 138 Wien KA Prot. Rgstr. 1609 214. old. az udvari haditanács Herbersteinnek, 1609. III. 19.
