Századok – 1986
Tanulmányok - Nehing Karl: Magyarország és a zsitvatoroki szerződés (1605–1609) 3/I
A ZSITVATOROKI SZERZŐDÉS TÖRTÉNETE 33 valamennyi akkor meghódított helység nevét tartalmazta. Ezt a deftert tartották a törökök érvényesnek a császáriak minden későbbi visszafoglalásai ellenére is. Hogy az e falvak körüli vita a követjárás végén ilyen jelentőségre tett szert — Herberstein ebben az összefüggésben rámutatott, hogy itt nem kastélyokról, végvárakról vagy „dominium directum"-ról van szó, hanem csak egy „dominium utilé"-ről, „néhány nemesember magánérdekéről"139 — lényegében a magyar mágnások befolyására vezethető vissza, akik most biztosítani akarták maguknak e gazdaságilag nem túl jelentős helységek birtokát. Hogy ezt megvilágítsuk, és mivel a későbbi bécsi (1615) és komáromi (1618) Habsburg-tárgyalások során a falvak hovatartozásának a kérdése fontos tárgyalási pont maradt, szükséges a vitás falvakat felsorolni a fennmaradt összeírás-listák alapján.14 0 A birtokviszonyok ezen áttekintéséből kiviláglik, hogy a Forgách testvérek, Ferenc és Zsigmond — az előbbi, mint esztergomi érsek, az utóbbi, mint a királyi Magyarország országbírája — rendelkeztek a vitatott falvakban a legtöbb birtokkal, így érthető, hogy Forgách Zsigmond az Illésházy által küldött biztosokkal, Csuthy Gáspárral és Esterházy Gáborral együtt Szőgyénnél találkozott a török biztosokkal a határkérdések megtárgyalására. Ezek a tárgyalások minden eredmény nélkül húzódtak 1609 márciusától szeptemberéig, míg a béke megkötése Mátyás király számára fontosabb nem lett, mint a határprobléma maga, mely belátható időn belül nem tűnt megoldhatónak.14 1 Hozzájárult ehhez, hogy Illésházy István a magyar rendek érdekeinek legtehetségesebb szószólója, egyben Mátyás befolyásos tanácsadója, május 5-én Bécsben meghalt. Eközben Mátyás nagy nehezen felhajtotta a hiányzó 50 000 forintot; a birodalmi fizetőmester, Zacharias Geizkofler142 ugyanis nem mutatott hajlandóságot ilyen összegű hitel nyújtására, és a stájer rendek is megtagadták Ferdinánd főhercegnek, hogy fizessenek egy olyan szerződésért, mely a török kezén hagyta Kanizsát.14 3 Hogy végül is honnan sikerült Mátyásnak a pénzt előteremtenie, nem lehet kideríteni. Valószínűleg ismét az osztrák rendek tették lehetővé Mátyásnak, hogy augusztusban utasíthassa az udvari kamarát: a hátralevő összeget „elfogadható pénznemben" 139 Wien HHStA Türkei 92a Fol. 163—165. Herberstein Mátyáshoz, 1609. VIII. 9. 140 Lásd a II. Függeléket. — A 158 faluból, amelyeknek a nevei megtalálhatóak Szilágyi Sándor: Illésházy István és más főurak levelezése 1605—1608-ban. Történelmi Tár (1878) Nr. 50 891. sk., az összeíráslista alapján 133 helységet lehetett azonosítani. Az idézett összeíráslisták korában kétszer változott az adóztatás egysége. Miután 1598-ban megszűnt a portális adó — Corpus Iuris Hungarici, 2. köt. 836. 1598 évi 4. cikkely—, hogy szembeszállhassanak az adócsalásokkal, 1609-ben ismét visszatértek a portális adóra „. .. statutum est, ut portám unam faciant quatuor domus colonicales. . ." — Corpus Iuris Hungarici 3. köt. 74. 1609. évi 62. cikkely. 141 Wien HHStA Türkei 92a Fol. 59—61, 163—165. Herberstein Mátyáshoz, 1609. V. 3. és 1609. VIII. 9. Eckhardt: Rimay művei 314—316. 142 S tie ve: Briefe und Akten 6. köt. 554. sk. 143 Steinwenter: Steiermark 217—236. részletesen kitér a Ferdinánd főherceg és a stájer rendek közötti tárgyalásokra. 3 Századok 1986/1
