Századok – 1986
Közlemények - Tokaji András: Polgári és munkás dalosmozgalom Magyarországon (1868–1948) 345/II
370 TOKAJI ANDRÁS ta azt a tagját, amelyik az Egyesült Izzóba vagy az Újpesti Dalkörbe belépett — emlékezik vissza Maróti Gyula.152 Kovács László a dalosüjság 1926. februári számában így írt: „szerintem az olyan dalos, aki tagja a polgári dalárdának is, az már nem való közénk, mert vagy érezzük magunkat munkásoknak, és akkor csakis a munkáskultúrát szolgálhatjuk, és csak a munkásdalkarok fejlődését mozdíthatjuk elő, vagy ha olyan a fölfogásunk, hogy összeegyeztethetőnek tartjuk, hogy polgári dalárdában is énekeljünk, ez lehet egyéni fölfogás, de nem lehet a munkásdalosok összességének fölfogása." Javaslata: „munkásdalos csak munkásdalkör tagja lehet; aki polgári dalkör tagja, az ne lehessen tagja munkásdalkörnek! Ezek a dalkarok válasszanak: vagy polgári, vagy munkásdalkör! Két ellentétes világfölfogású kultúrát egyszerre szolgálni nem lehet! Nincs szükség kétszínüsködésre!"15 3 A cikk nyílt összeütközésre vezetett. A MDEOSZ felkérte dalárdáit, azonnal jelentsék, ha a munkásdalosok elpártoltak valahol a dalárdából. Egyben úgy döntöttek, hogy — dalosegység ide, dalosegység oda — náluk is minden dalos csak polgári dalárdának lehet tagja. Nem sokkal később Schein arról írt, hogy azok a dalosok, akiket jó képességeik miatt gyakran szerepeltetnek a polgári dalárdák is, és akiket a náluk elérhető juttatásokban részeltetnek, mekkora feszültséget keltenek a munkásdalárdákban, ahol „ingyen, meggyőződésből énekelnek ezek a másutt dotált dalosok".154 (Kísértetiesen hasonlított ehhez a németországi Liedergemeinschaft egyik 1905-ös röplapja, mely azokat a szervezett munkásokat bírálta, akik szép hangjukat a polgári kórusokban rezegtetik. Mint Fillies megjegyzi, ez jól bevált érv volt; alighogy kezdte észrevenni a munkás, hogy őt csak a jó hangjáért „tűrik meg" vagy tisztelik, többé már nem tudta igazán jól érezni magát ezekben a körökben.155 Valóban: a karnagyok állandó szokása volt, hogy — mivel általában egyidőben több kórust is vezettek, (munkás és polgári kórust, vegyesen) — a jobb képességű dalosokat egyszerűen átvitték magukkal a polgári dalárdába. Ezt tette Ádám Jenő, András Béla, vagy Müller Károly, a Budapesti Általános egykori karnagya. Mint Halmai írja, Müller valamennyi jó dalosukat bevitte valamelyik vállalati kórusába, s így azok munkahelyükkel függőségi viszonyba kerültek.156 Az a felfogás, amely szerint az MMDSZ-en kívüli dalkörök mind polgáriak, a szövetség fennállása alatt végig megmaradt. Jól példázza ezt az az 1946-ban megtörtént eset, amikor az Új Élet Dalkar elnöke arra kérte a szövetséget, hogy adjon igazolást arról, hogy Zsazskovszky karnagy már a háború előtt is vezetett munkásdalkart. Csakhogy a munkásdalárda, amelyet Zsazskovszky vezetett, nem tartozott akkoriban a munkásdalos-szövetséghez, s ezért az MMDSZ csupán arról 152 Maróti, 1. 91. sz. jegyz. 7. 153 Hozzászólás. = MUDZK 1926. febr., 31. 154 Sch (Schein?): A fejlődés útja, (2) = MUDZK 1926. nov., 173. 155 Fillies, i. m„ 101—102. 156 Halmai, i. m., 2. (Mint láttuk, Müllert a szövetség 1936-ban kizárta.)
