Századok – 1986

Tanulmányok - Nehing Karl: Magyarország és a zsitvatoroki szerződés (1605–1609) 3/I

A ZSITVATOROKI SZERZŐDÉS TÖRTÉNETE 31 vissza Kanizsa, Eger és Esztergom várát, engedjék szabadon a Székesfehérvárnál elfogottakat és azokat, akiket a konstantinápolyi Fekete Toronyban tartanak fogva. Október 30-án kellett volna a ratifikációs okmányok cseréjének megtörténnie. De hamarosan kiderült, hogy a kajmakám Herbersteinnek ugyanazt az okmányt akarta átnyújtani, amelynek a másolata ellen a követ már tiltakozott. Amikor november_í>-án ismét összejöttek, a kajmakám különös eljárást gondolt ki. A császár portai tolmácsával, Mattia del Farroval olvastatta fel, és a császári interpretáció értelmében fordíttatta le a ratifikációs okmányt. Herberstein hiszékenységének és tapasztalatlanságának tulajdonítható, hogy ezzel az eljárással egyetértett. Hiszen a portai tolmács élete és állása a szultán és a vezírek kegyétől függött, az ő érdekeinek megfelelően kellett neki Herberstein számára az okmányt olasz nyelvre „lefordítani". Herberstein naivitásában azt is különleges eredményként könyvelte el, hogy az előadott ratifikációs okmányt, ha maga nem is kaphatta kézhez, de a jelenlétében helyezték el egy arany zsákba és pecsételték le.128

Ehhez kapcsolódva történt meg a ratifikációs okmányok ünnepélyes cseréje. Herberstein valóban meg volt győződve arról, hogy a porta figyelembe vette tiltakozását, és a császári ratifikációs okmány értelmében korrigálta a sajátját. Ez nem csak útijelentéséből tűnik ki, hanem még sokkal világosabban zárójelentéséből, amit a követ útjának végén nyújtott át Mátyásnak.129

Míg a török okmányt, amely jellemző módon ratifikációs dátumként az 1608. október 11—20-ig tartó időszakot tüntette fel, a követség Bécsbe való visszatérte után Andrea Negroni le nem fordította,130 Herberstein hitt diplomáciai sikerében, még ha — amint Mátyásnak írta — a szultánhoz intézett petíciója ügyében „kevés intéződött is el". Egyedül azt érte el, hogy a 10 német fogoly a Fekete Toronyból vele együtt utazhatott Budáig.131 A császári követnél sokkal jobban volt informálva a portai angol és francia követ. Mindkettőjüknek kezdettől fogva az volt a benyomásuk, hogy Herberstein és 128

Uo. 149. 129

Wien HHStA Türkei 92a Fol. 243—263. Egyedül erre a végül is félrevezető zárójelentésre támaszkodik Zwiedineck-Siidenhorst: Herbersteins Gesandschaftsreise, aki arra a következtetésre jut, hogy: „így arathatott dicsőséges győzelmet Herberstein szívóssága és megingathatatlan kötelességtudása a törökök ravaszságán és hamis szellemén", uo. 39. 1J0

A török ratifikációs okmánynak Nehringnél (Herberstein, 199—207.) található német fordítása Negroni 1609. október 4-i olasz fordításán alapszik: Budapest MOL Esterházy es. lt. P 108. Rep. 71 Fasc. 26a Fol. 90—103 és Wien HHStA Türkei Urkunden 1608—10—11-től 1608—10—20-ig: uo. található az eredeti török okmány latin fordítása és egy másolata. A török ratifikációs okmány eredetijét nem — miként Bittner i. m. 1. köt. ЗЗ.-on megadja — a Wien HHStA-ban őrzik, mivel Mátyás az oklevél átvételét megtagadta, és 1610-ben visszaküldte a portára. A török eredeti fogalmazványt kiadta Ahmed Feridun: Mûnçe'ât 2. köt. Instanbul 12752 412—415. és Feridun alapján ismételten megjelentette Bayerle: The Compromise 48—53. magyar kiadása Thallóczy Lajos: Török—magyar oklevéltár 1533—1789. Bp. 1914. Nr. 241, 184—189. és angol fordításban Bayerle: The Compromise 24—27. 131

Wien HHStA Türkei 91c Fol. 118. 121. Herberstein két levele Mátyáshoz 1608. XI. 22. Uo. Fol. 123. A Fekete Toronyban raboskodó foglyok szupplikációja Mátyáshoz, 1608. XI. 22., hogy váltsa ki őket, amilyen gyorsan csak lehet a török fogságból.