Századok – 1986
Közlemények - Tokaji András: Polgári és munkás dalosmozgalom Magyarországon (1868–1948) 345/II
362 TOKAJI ANDRÁS (vagy nem akarták megtalálni).9 0 Végül a belügyminisztériumban megtudta, hogy a BM a munkásdalosszövetséggel kapcsolatos ügyeket a polgári dalosszövetséggel véleményezteti.9 1 Gaál és Baticz elnök időközben, a belügyminisztériumban járva kiderítette, hogy abban az esetben, hogy ha egy dalárda valamelyik szakszervezet kebelében működik, nem kell külön alapszabályt kérnie. Ennek megfelelően az MMDSZ is új stratégiát ajánlott tagjainak. A már említett makói dalkör ügyében pl. (mely már akkor átigazolta magát) az MMDSZ elnöksége informálódott az MSZDP-nél, majd pedig javasolta ez egyletnek, hogy alakuljon újjá a Vas- és Fémmunkás Szövetség, ill. szakcsoport kebelében.92 A négy újpesti munkásdalkar (az Újpesti Riadó, az Ébredés, a Híradás Dalkör és a Természetbarátok Dalköre) taglétszáma az üldözések következtében 1927—28-ra katasztrofálisan lecsökkent. Ekkor előkotorta valaki a munkásképző régi alapszabályait, melyek szerint a munkásotthonnak, mint a munkásképző törvényes jogutódjának jogában állott sport- és dalos-tevékenységet folytatni. így jött létre az évtized vége felé a négy dalkar maradványaiból az Újpesti Munkásképző legális dalkara.9 3 A másik módszer a munkásdalosoknak az üzemi (azaz: polgári) dalárdákba való átcsábítása volt. Ezek az egyesületek megtérítették az útiköltséget, esetenként ingyen vacsorát adtak,9 4 kirándulásokat szerveztek, húsvétkor és farsangkor bált és — hogy a dalárdát a nekik megfelelő szellemben még jobban összekovácsolják — egyenruhát, jelvényt, kitüntetéseket adományoztak tagjaiknak.9 5 Azokon a területeken, ahol „általános" munkásdalkör is működött (láttuk, hogy a hatóságok leginkább ezeket zaklatták), az üzem külön juttatásokkal halmozta el a dalárdát, pl. a Csepeli Weiss Manfréd fejenként 20 q fát és ugyanannyi jó minőségű szenet adott tagjainak, 50 filléres törlesztéssel. Akármilyen hihetetlen: a tagok a próbák látogatásához még munkaidő-kedvezményt is kaptak.96 Kiss Ernő maga is bevallja, hogy a „szakmai sovinizmus" mellett az a körülmény is nagy szerepet játszott abban, hogy a Vasas Dalárdában énekelt, hogy ott — ahogy ő fejezi ki magát — a „gazdaságpolitikára" meglehetősen nagy súlyt fektettek.9 7 A Weiss Manfréd dalárda fiú- és leánytagjait a bárónő külön-külön meghívta magához, Hékút Pusztára. Ott változatos program várta őket: kéthetes nyaralás; séta, kocsikázás, fürdőzés a tóban, tábortűz. Aki elénekelte a bárónő kedves nótáját, a Kék nefelejcs-et, 10 P jutalmat kapott (ami 90 MMDSZ v. ü. 1927. jan. 26., uo. 91 MMDSZ v. ü. 1927. febr. 2. 92 MMDSZ v. ü. 1926. szept. 9., uo. 93 Szalai, i. m. 67. 94 In: Czigány Gyula (szerk.): A Magyarországi munkásmozgalom és zenekultúra a két világháború között. Bp. 1967. 187. 95 Nemesik Pál: Adatok az Ózdi . . ., 35. 96 Lengyel László: „rip": Hetven év Csepel színeiben. KÓTA 1970/2, 21. 97 Kiss Ernő, i. m., 6.
