Századok – 1986
Közlemények - Tokaji András: Polgári és munkás dalosmozgalom Magyarországon (1868–1948) 345/II
360 TOKAJI ANDRÁS Ebből már látható, hogy a munkásdalos választás elé kényszerült: vagy osztályharcos tevékenység, vagy a polgári ideológia aktív támogatása. Egy zárt rendszer jött létre: a munkás szervezetből kiszakított dalkörök a polgári tábort erősítették, és ez a helyzet még élesebben állította szembe a két kulturális szervezetet. A MDEOSZ-ban a munkásdalárdáknak azt a szerepet szánták, hogy fogják ki a szelet a munkásmozgalom vitorlájából. Kevesen tudják, hogy az első munkásdalárda, a Munkás Egyleti Dalárda éppen ilyen egyesülés volt. Miután ugyanis Hrabje János létrehozta a magyarországi munkásság első szocialista szervezetét, 1868 februárjában, a liberális polgárság azon nyomban megalakította a maga contra munkás egyesületét, a Pest-Budai Munkásképző Egyletet, hogy annak segítségével a munkásság ellenzéki szervezkedését a maga felügyelete alá helyezze. Ebből lett azután a Munkás Egyleti Dalárda; első alkalommal 1868. márc. 29-én lépett fel, a Munkásképző Egylet gyűlésén. A Szózat, a Kossuth-nóta és a Rákóczi induló volt a műsoron.76 Amikor, vagy 35 évvel később Balthazár Dezső debreceni ref. püspök a MDEOSZ temesvári versenyéhez állami segélyt kért, ezekkel a szavakkal érvelt: „nemes célt, jó ügyet szolgálna ezzel az állam, különösen a munkásdalárdák esetében, hiszen ezek a dalárdák »békés csatornák« lennének a szocializmus ellen, kapocs az osztályok között." „A nemzeti állami kiépítése (...), a szocializmus kérdésének békés megoldása érdekében" kérte a kormányt a támogatás megadására.7 7 Az MMDSZ vezetősége keményen megdorgálta az átpártolt makói dalárdát: „Miskolc, Szombathely, Győr, Nyíregyháza és Kaposvár dalárdái megtalálták a további működés módját. Makó, eléggé el nem ítélhető módon, otthagyta becsületes nevét, szögre akasztotta elveit, és átlépett a denunciálók táborába."7 8 A vasmunkások makói csoportja ekkor kontra-dalárdát szervezett: a Vasas Munkás Dalárdát (1927— 1928). Ez tagtoborzást índított a Petőfi Dalárda állományából, mire az megtiltotta tagjainak, hogy a vasas dalárdában énekeljenek.7 9 így válik érthetővé, miért vetette el az MMDSZ vezetősége Pajor Oszkár javaslatát, hogy a szövetség a MDEOSZ kérésére adja ki a tagdalárdák címjegyzékét.8 0 Mint láttuk, gyakran előfordult, hogy valamely munkásdalárda (akár külső erőszak hatására, akár valamelyik más, polgári dalárda csábítása következtében) át- vagy visszaigazolta magát a polgári dalosszövetségbe. A címlista birtokában a MDEOSZ még hatékonyabban tudta volna a munkásdalárdákat a maga hatáskörébe 76 Maróti Gyula: Fejezetek a magyar karkultúra történetéből (monografikus feldolgozás) III. rész. 1867—1870., 25. (kézirat) A történethez (mint Hanák Péter rámutat) az is hozzátartozik, hogy az érdekvédelmi funkció és főleg Farkas Károly személye révén „valamelyes szocializmus" is behatolt az egyletbe, s nem egészen egy év múlva a munkásképző egylet is az osztályharc szolgálatába állt. Vö. Mucsi Ferenc (Szerk.): Magyarország Története 1890—1918.7. köt. Akadémiai Kiadó, Budapest 19832 , 111. — A dalárda további sorsát nem ismerem. 77 Tömöry, i. m., 33. 78 In.: MUDZK, 1926. 7' Kiss Imre, i. m„ 20—21. 80 MMDSZ Vezetőségi ülés (v. ü.) 1925. febr. 18., uo.
