Századok – 1986
Tanulmányok - Nehing Karl: Magyarország és a zsitvatoroki szerződés (1605–1609) 3/I
30 KARL NEHRING között fent említett különbségektől, ezen a ponton a török ratifikációs okmány túlment a Votum В tartalmán, és a Votum A törökök által meghamisított fordításához tartotta magát; ez állt a zsitvatoroki egyezség 11. cikkelyére is. Míg a Votum В annak érdekében, hogy a császárnak a szultánnal szembeni adókötelezettségét fenntarthassák, a 11. cikkelyben azt a többértelmű megfogalmazást tartalmazta, hogy a jövőben „régi szokás szerint" ajándékokat kell adni, addig a török ratifikációs okmány megállapította, hogy 3 évvel a 200000 forint értékű ajándék átadása után a császár a „régi szokásnak megfelelően tiszteletét" minden 3. évben újabb ajándékkal tartozik kifejezni.121 Már a különböző szerződésváltozatok léte miatt is kevés kilátása volt Herbersteinnek arra, hogy instrukciói értelmében pótlólagos tárgyalási eredményeket érjen el. Ehhez jött még, hogy a porta előtt sem maradt titok а II. Rudolf és Mátyás közti ellentét. Ezt az a levél is aláhúzta, amit júniusban a császár Raguzán keresztül küldött a szultánnak. II. Rudolf ebben megismételte — korábbi levelének megfelelően — követeléseit, mint a békekötés előfeltételeit, és megkísérelte Herbersteinnek, mint követnek a szavahihetőségét lejáratni.122 Az Erdély feletti fennhatóság kérdésében Herbersteint, Konstantinápolyba való érkezésekor, már kész döntés fogadta, így ebben az ügyben számára már semmiféle tárgyalási lehetőség nem maradt. Báthori Gábor, Erdély új fejedelme ugyan már augusztus 20-án védelmi szövetséget kötött Mátyással,123 de ezzel egyidőben a portára küldte követét, Bethlen Gábort, hogy az megszerezze a portától az elismerést fejedelme számára.12 4 Szeptember elején, még mielőtt Herbersteint a szultán először fogadta volna, I. Ahmed kiállította Báthori számára a kinevezéséről és a vele való szerződésről szóló okmányt.125 De a porta sem akarta túlfeszíteni a húrt, így rászorította Ali pasát és Báthorit, hogy a béke megőrzése érdekében ne izgassák a hajdúkat a királyi Magyarország ellen. A franciák és a velenceiek könnyen kiismerhető tanácsai, hogy ne ratifikálják a Habsburgokkal a békét, éppúgy nem találtak a törököknél meghallgatásra, mint ahogy III. Zsigmond lengyel király felajánlkozása sem, hogy II. Rudolffal együtt vonuljanak Mátyás és az „egyesült tartományok" ellen.126 Október 28-án, második és egyben utolsó szultáni audienciáján Herberstein tiltakozott a török ratifikációs okmány szövegváltozata ellen, és egy a császár okmányáéval megegyezőt kért.127 Még egyszer megismételte a kérést, hogy adják 121 Vö. a török ratifikációs okmány német fordítását K. Nehring: Herberstein, 199—207. 122 Hatvani i. m. 4. köt. Nr. 397, 18. old. Gontaut Biron: i. m. 218. sk. 123 Gooss: österreichische Staatsverträge 374 skk. 124 Gontaut Biron: i. m. 228. sk. 125 Valter Behrnauer: Sultan Ahmed's Bestallungs- und Vertragsurkunde für Gabriel Báthori von Somlyó. In: Archiv für Kunde österreischischer Geschichts-Quellen 18.(1857), 299—330. — Az athnámé magyar fordítása Mikó Imre: Erdélyi történeti adatok 2. köt. Kolozsvár, 1856. 328—335. hibás dátummal. 126 Wien HHStA Türkei 91c Fol. 6. sk. Herberstein Mátyáshoz, 1608. VI. 14. 127 K. Nehring: Herberstein, 141—143.
