Századok – 1986
Tanulmányok - Nehing Karl: Magyarország és a zsitvatoroki szerződés (1605–1609) 3/I
A ZSITVATOROKI SZERZŐDÉS TÖRTÉNETE 29 elragadtatva; félreérthetetlenül Herberstein tudomására hozta, hogy a császári ajándékból 12 aranyozott ezüsttálat a Murád nagyvezír lányával küszöbön álló esküvője alkalmából meg kíván tartani. Herberstein visszautasította ezt a kívánságot; egyúttal azonban Herberstein tudatta Mátyással, hogy az eddig a vezírnek szánt ajándékok nem kielégítőek, és hogy mind a 7 vezír számára elegendő ajándékot küldjön utána, hiszen olyan nagy fontosságú ügy függ ettől, mint Kanizsa visszaadása, ami enélkül nem sikerülhet.117 Ali pasa, miután a különböző határsértéseket felpanaszolta, további foglyok cseréjét javasolta, és azt ajánlotta, hogy a követség egy tagját küldjék előre Konstantinápolyba, hogy a követség fogadását és elszállásolását előkészítse. Ezt a feladatot Pietro Bonomo szállásmester vállalta magára. Ügyesen elkerülte Ali pasa azt, hogy a szerződésfogalmazványok egyes pontjaira rátérjenek, és utalt a szerződésben rögzített lehetőségre, „... ut profecturis Constantinopolim suae maiestatis legatis petere ipsis Imperatore liceat quiquid voluerint".118 Július 1-én a követség Ali pasa kíséretében folytatta útját Belgrádba. Herbersteint Ali eddig Budán tartóztatta, mivel maga is a portára akart menni, és még a szultán hozzájárulására várt. Amikor aztán a követség megérkezett Belgrádba, Ali megkapta az értesítést, hogy sem neki, sem pedig a belgrádi szerdárnak, Mehmed vezírnek nem szükséges a követséget kísérnie, ezt a feladatot mindenkori helyettesük (Kahya) kapta.119 Belgrádból a követség szárazföldi úton ment tovább, ünnepélyes fogadtatásukra szeptember 2-án került sor Konstantinápolyban. Herbersteint, miután szeptember 15-én átadta az ajándékot a kajmakámnak — Murád nagyvezír ugyanis ekkor Kelet-Anatóliában volt hadjáraton —, a rákövetkező napon I. Ahmed fogadta, minden megjegyzés nélkül átvette Herberstein és Rimay János megbízólevelét és a tárgyalások anyagára vonatkozó írásos előterjesztést.120 Egy hónappal később kapta kézhez Herberstein a szultáni ratifikációs okmány egy másolatát, amely azonban egyetlen pontban sem tért ki Kanizsa, Esztergom és Eger visszaadására. Az Erdély feletti Habsburg fennhatóság elismerésének követelésével ellentétben, az okmányban a szultán leszögezte a saját igényét Erdélyre. Ha el is tekintünk a Votum A és a Votum В 117 Wien HHStA Türkei 91b Fol. 21,23. sk. Herberstein Mátyáshoz, 1608. VI. 30. Budapest MOL P. 1341 Batth. es. lt. Illésházy Lad. 1 Fasc. 14. Herberstein Illésházyhoz, 1608. VI. 26.; ebből kiderül, hogy Csuthy Gáspár, aki később ismét visszatért Illésházyhoz, Budán Ali pasa és Herberstein között tolmácsolt, miután Rimay, aki korábban a magyar tolmács funkcióját gyakorolta, június 26-án az első tárgyalási jelentéssel átmenetileg visszatért Illésházyhoz. 118 Rimay jelentése Eckhart: Rimay müvei 258. 1,9 Wien HHStA Türkei 91c Fol. 34, 57 sk. Herberstein Mátyáshoz, 1608. VII. 4. és VII. 31. Innsbruck LRA Hofreg, Oberösterreichische Hofkanzlei Reihe С 1608 Fasc. 85 Einl. Juli Nr. 13 Kolonics Siegfried Miksa főherceghez, 1608. VII. 7. 120 К. Nehring: Herberstein, 123—134. old. Herberstein beadványa uo. Fol. 90r—93r. Éppen így adott át Rimay, mint „nativus ungaricus et in rebus ungaricis optime versatus" az összes magyar rendek és az egyesült tartományok nevében egy êmlékiratot, amely követeléseit tekintve megegyezett a Herbersteinével. Eckhardt: Rimay művei 265—268.
