Századok – 1986
Tanulmányok - Nehing Karl: Magyarország és a zsitvatoroki szerződés (1605–1609) 3/I
28 KARL NEHRING kegyelmére van utalva, hanem mint az egyenrangú császár képviselője, a császáré, akit most először ismert el a szultán római császárnak (Roma-i Çasar), s nem csak bécsi királynak (Beç Krali). A határterületen, egy mérfölddel Komárom alatt fogadták a török tisztségviselők a követséget, és itt adták át a török túszokat is. Az 51 török tüszt Zülfikár bég vezette; szárazföldi úton Komáromba, majd onnan Bécsbe vitték őket.11 3 Június 23-án érkezett Herberstein Budára, ahol az első tárgyalásokat folytatta Ali pasával. A Székesfehérvár török visszafoglalásakor fogságba ejtett főemberek és katonák kérdésében Ali kész volt a fejenkénti fogolycserére; óvott attól, hogy elpusztulni engedjék az osztrák rabságban lévő Szulejman pasát, Ali pasának, a hajdani győri pasának a fiát. Hogy a foglyok kicserélését elkezdjék, Ali pasa azt ajánlotta, hogy a nála fogva tartott Tschernembl-t Bécsbe küldi tárgyalni.114 Hogy e tárgyalások során volt-e szó az „egyesült tartományok" török védelméről, nem mutatható ki. Mindamellett Mátyás helyénvalónak tartotta, hogy Herbersteint ez ügyben a további tárgyalásoktól óvja, mivel egy ilyen irányú megegyezés szándéka csak Illésházytól indulhatott ki, akinek azonban ehhez nincs meg a teljhatalma; ez különösen érvényes most, amikor a császár kész rá, hogy a magyar koronát Mátyásnak átadja.115 Eközben megérkezett Komáromból Budára az ajándékhoz tartozó valamennyi tárgy és a pénzösszeg, amit Josef Nieser, az udvari hadifizetőmester június 29-én a követnek átadott. Az udvari kamara külön jegyzékben sorolta fel valamennyi tárgyat, a fent említett török tisztségviselőknek szánt ajándékokkal együtt. Az udvari kamara „belső használatra" ezen a jegyzéken feltüntette mindazt az összeget, amit a kamara az adott tárgyért kifizetett, mind azt az értéket, amelyen ezeket az ajándékokat mint a császár ajándékának részét, vagy a többi tisztségviselő megtisztelésének tárgyát elszámolták. Feltűnő, hogy technikai tárgyakat, mint az órákat, jóval magasabbra értékelhették, mint a nemesfémeket és drágaköveket.116 Miután Ali pasa megbizonyosodott az ajándék teljességéről, kiállította a portára menő követség számára a menlevelet. De a neki átadott ajándék minőségétől nem volt 1,3 Wien HKA Reichsakten 173 Fol. 104. Azon törökök felsorlása, akik Züfikár kíséretéhez tartoztak 1609 márciusából. Uo. Fol. 89 sk. 1608. VIII. 25-én Zülfikár Molartnak panaszkodik, hogy 1000 Asper vagyis kb. 17 rajnai forint túszonként nem elegendő a napi ellátásra, ezért végül azt túszonként napi 23 rajnai forintra emelték fel. Uo. Fol. 110. sk. Ahogy Mátyásnak kellett biztosítani a túszok ellátását, ugyanúgy a császári követséget a törökök által elfoglalt területen a szultán élelmezte. Idevonatkozó kimutatást Herberstein követjárása kapcsán nem lehetett találni; összehasonlításképpen lásd Adam Wenner: Ein ganzt new Reysebuch von Prag aus bis gen Constantinopel. Nürnberg 1622. 131 sk. adatait. 114 Wien H H StA Türkei 91c Fol. 17 Herberstein Mátyáshoz, 1608. VI. 29. A Székesfehérvárnál e'fogottakról Vö. Benda Kálmán és Karl Nehring: Székesfehérvár I602-es török ostromának naplója. In: Fejér megyei történeti évkönyv 12(1978) 169—283. 1,5 Wien H H StA Türkei 91c Fol. 31. sk. Mátyás Herbersteinhez, 1608. VII. 3. Vö. Octaviano Bon Konstantinápolyban lévő velencei „bailo" jelentését, Óváry i. m. 3. köt. Nr. 363 58. old. 116 Wien HKA Reichsakten 193. Fol. 154—156. Vö. ehhez az I. Függelékben közölt részletes „partikuláris jegyzéket" (Uo. Fol. 158—169.)
