Századok – 1986
Tanulmányok - Stier Miklós: Politikai újraorientálódás az 1920-as és 30-as évek fordulóján 260/II
292 STIER MIKLÓS Az új kormány minden áron takarékosságot követő és követelő pénzügyi politikája (fizetés- és nyugdíjcsökkentések, elbocsátások, adóztatások stb.) az uralkodó osztályokon belül mindenekelőtt magát az állami bürokráciát sértették, ezen belül is elsősorban a közalkalmazottakat.3 9 A 33-as bizottság átvette a parlament szerepét az azt egyébként figyelemmel kísérő nyilvánosság kizárásával. Saját kebeléből ötös bizottságot választott (Kállay Tibor, Marschall Ferenc, Teleszky János, Temesváry Imre és Wolff Károly), amely gazdasági csúcsbizottság szerepét töltötte be. Ebben Kállay Tibor nyug. pénzügyminiszter és Teleszky János, országos hírű pénzügyi szakember játszottak hangadó és szakmailag jelentősen befolyásoló szerepet — mindketten a finánctőke bizalmát élvezték. A kormány által meghirdetett, képviselt és gyakorolt ún. takarékossági politika, amely az államháztartásra vonatkozott elsősorban, igencsak megfelelt a TÉBE és a GYOSZ érdekeinek is. A gazdasági élet másik fő kérdése a szanálás volt, ebben pedig—éppen a júniusi kormányrendelet óta — a fő szerepet a Magyar Nemzeti Bank játszotta, a Bank főtanácsa. Gazdasági, gazdaságpolitikai döntései az adott, rendkívül koncentrált helyzetben direkt politikai következményeket vontak maguk után, és ebben a szférában szintén a finánctőke érdekei érvényrejutásának lehetünk tanúi. Az agrárius érdekek (a nagy- és középbirtok, a kulákgazdaság) továbbra is több lényeges ponton ütközvén a finánctőke érdekeivel, több szempontból látszottak összeegyeztethetőknek az új kormányhoz való viszonyulás síkján az állami bürokráciáéival. Az uralkodó elit három nagy csoportjának viszonya az új kormányhoz tehát sajátosan alakult: a finánctőke a Károlyi-kormány mögé sorakozott fel, s mindjobban bontakoztak egy új, egyelőre látens, vagy potenciális „ellenzékiség" körvonalai is: az Egységes Párt jelentős részét képező, még ugyan kormánytámogató, főként nagybirtokos agrárius és természetesen egyéb, a finánctőkéhez kapcsolódó, valamint az állami bürokrácia „régi" garnitúrájához tartozó, bethlenista elemek a pártvezér, Bethlen István körül tömörültek. Az állami bürokrácia vérmesebb, az új hatalmi osztozkodásra harcosabban készülődő elemei, akik egyben — nem titkolván szövetségest kereső szándékaikat — demagóg módon az agrárius érdekek előharcosaiként tüntethették fel magukat, már Gömbös Gyulára tekintettek, akinek karrier-lehetőségekkel kecsegtető pozíciói egyébként is mindinkább erősödni látszottak. Maga az Egységes Párt is válságba került: különböző csoportosulásai önállósultak, s a nehéz helyzet tükreként a különböző, éppen előtérbe kerülő gazdasági, gazdaságpolitikai és belpolitikai kérdésekben sokszor saját korábbi álláspontjukhoz, sőt közvetlen érdekeikhez képest is következetlenül, inadekvát, a valós összefüggéseknek nem megfelelő módon foglaltak állást. De ez jellemezte az Egységes Párton kívüli belpolitikai erőket is, a Keresztény Gazdasági és Szociális 39 Itt és a továbbiakban ugyancsak Márkus László i. m. alapján foglaljuk össze röviden a Károlyikormány időszakát.
