Századok – 1986
Tanulmányok - Stier Miklós: Politikai újraorientálódás az 1920-as és 30-as évek fordulóján 260/II
290 STIER MIKLÓS többé már nem tudta.3 8 Bethlen ezt felismerte, ez késztette lemondásra. Egyénisége, politizálásának sajátosságai pusztán annyiban színezték ezt a folyamatot és döntést, hogy a régóta rendkívül nehéz helyzetben is maga választotta meg lemondásának időpontját. Olyan szituációt választott, amely látszólag már túl volt a mélyponton. Akkor hagyta ott a kormányelnöki posztot, amikor a legerősebb szorítás lazult, s lélegzetvételhez juthatott a politikai vezetés. Érezte-e, tudta-e, hogy egyetlen perccel tovább maradva Don Quijote-i figurává válhat, s csak a „fel hát újabb kudarcokra" jelszóval indulhat további csatározásokra, vagy egészen egyszerűen elfáradt és rosszul számított? Erre ma már aligha adhatunk választ, tény azonban, hogy távoztával lezárult az ellenforradalmi rendszernek egy egész korszaka, s ha az új korszak kezdete még egy hosszúra nyúlt, válságos évet váratott is magára, de már új erők, pontosabban az egy évtizeddel korábban visszaszorult erők megújult törekvései határozták meg ezután a magyar politikai élet alakulását. Az uralkodó elitnek eddig a mérleg nyelve funkcióját betöltő csoportja, az állami bürokrácia fajvédő szárnya, egyre világosabban szövetkezve a fajvédő agrárius rétegekkel s ezek politikai exponenseivel, egy lépéssel közelebb érezte magát a hatalomhoz, és totalitárius eszméktől és céloktól vezérelve újabb „ugrásra", a kormányzati hatalom meghódítására készült. S bár a szegediek maguk között már „szinte" Gömböst látták a miniszterelnöki bársonyszékben, a kormányzó választása ezúttal még Károlyi Gyula grófra esett, aki baráti és családi szempontból is kamarillájának legbizalmasabb tagja volt. Bethlen távoztával kétségtelenül lezárult egy korszak, de — sajátos módon — Károlyi miniszterelnökségével nem kezdődött valami minőségileg is új a magyar belpolitika történetében. Az új kormány megalakulásának körülményei, mindenekelőtt az a szempont, hogy ki maradjon ki, majd összetétele, főként a kontinuitás szempontjából, szintén elsősorban a letűntet dokumentálta. Bethlennel együtt ugyanis kabinetjének „legexponáltabb" tagjai maradtak ki: Klebelsberg Kunó, Scitovszky Béla, Wekerle Sándor és Bud János — valamennyien az Egységes Párt banktőkés szárnyához közelállók. A kontinuitás jegyében bentmaradtak: Mayer János — immár — tárca nélküli kisgazda-, Ernszt Sándor vallás- és közoktatásügyi, népjóléti és munkaügyi, Gömbös Gyula honvédelmi miniszterek. Az újak egy része bizonyos szempontból szintén a kontinuitás jegyében került be: Walkó Lajos külügyminiszter a banktőke és részben az állami bürokrácia felső rétegének közös exponense. Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter, az állami bürokrácia embere, de a liberális oldal is megszerezhető elemként kezelte. Maga gr. Károlyi Gyula szintén bizonyos értelemben a tradicionalitás személyisége: igaz, hogy közvetlen pártpolitikai szerepe és súlya a bethleni időszakban nem volt, parlamenti képviselővé is csak az 1931 -es választásokon jelöltette magát, de dúsgazdag arisztokrata földbirtokos, az ellenforradalmi rendszer 38 Márkus László: A Károlyi Gyula-kormány bel- és külpolitikája. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1968.
