Századok – 1986
Tanulmányok - Nehing Karl: Magyarország és a zsitvatoroki szerződés (1605–1609) 3/I
A ZSITVATOROKI SZERZŐDÉS TÖRTÉNETE 23 hogy befolyást szerezzen az osztrák, még kevésbé a magyar rendek felett. Mátyás pedig, akit a pozsonyi országgyűlés határozatai messzemenően kötöttek, nem tudta és nem is akarta már testvére felszólítását követni, hogy bontsa fel a rendekkel való szövetséget,9 0 és elálljon minden további török tárgyalástól.9 1 Mátyás bizalmasának, Melchior Kiesi bécsi püspöknek egy közvetítési kísérlete sem tudta már kibékíteni a testvéreket. A császár uralkodásra képtelenségéről már a prágai spanyol követ, San Clemente is meg volt győződve; és maga V. Pál pápa is rokonszenvezett Mátyás politikájával.92 Mátyás a pápához, a bíborosi kollégiumhoz, valamint III. Fülöp királyhoz küldött követei útján a pozsonyi határozatok alapján magyarázta politikáját. Mátyásnak sikerült megnyernie a birodalmi fejedelmek nagy részét is, akikhez ezt megelőzően II. Rudolf támogatásért fordult. Ez egészen egyértelműen kiderült, amikor az ekkor Regensburgban ülésező birodalmi gyűlésen mind a katolikus, mind a protestáns rendek a bécsi és a zsitvatoroki béke megtartása mellett foglaltak állást.93 Ezenfelül Mátyásnak sikerült megnyernie a morva rendeket is a pozsonyi szövetséghez való csatlakozásra, és az „egyesült tartományokból" csapatokat összevonni testvére ellen. Ennek a háttérnek az ismeretében válik érthetővé Mátyásnak a császárhoz intézett ultimativ követelése, hogy II. Rudolf azonnal indítsa útnak az ajándékkal együtt követét, Teufelt, mert különben az „egyesült tartományok", amint a törökökkel ebben már meg is egyeztek, 40 napon belül saját követséget indítanak a portára.94 Erre II. Rudolf a Mátyáshoz küldött Dietrichstein bíborosnak adott instrukcióban azt válaszolta, hogy a békeokmányok kicserélése a törökökkel akkor történhet meg, ha Mátyás feloszlatja az összevont csapatokat, felbontja a pozsonyi konföderációt, és a szultán visszaadja Kanizsát, Esztergomot, Egert. A továbbiakban a császár kijelentette: „.. . így nincs rá lehetőségünk, kivált ilyen rövid határidővel, hogy a törököknek az ajándékot, a követ élelmezésének és ellátásának a költségeit előteremtsük; de nem kételkedünk, hogy kedvelt hívünk ott kint jobb eszközöket fog találni, vagy már talált is. ..", mert Mátyás azt írta, hogy „... akár jön udvari kamaránk tanácsosa, Teufel, akár nem, mégis őkedvessége és az ország rászoríttatik. 90 Wien HHStA Ungarn Comit. Fasc. 396a Fol. 134—136. II. Rudolf Mátyáshoz, 1608. II. 18. = Benda: MOE 13/14. köt. Nr. 1662. Vö. Rudolf felhívásával az osztrák rendekhez, hogy azok a szövetségtől és a bécsi, valamint a zsitvatoroki békekötéstől forouljanak el: Hammer: Khlesel 2. köt. Nr. 210 85., Nr. 212 86. sk. 91 Wien HHStA Ungarn Comit. Fasc. 396a Fol. 176. sk. II. Rudolf Mátyáshoz, 1608. II. 23. = Benda: MOE 13/14. köt. Nr. 1670. 92 Marino Cavalli, Velence prágai követének és Francisco Contareno, Velence római követének jelentése Óváry i. m. 3. köt. Nr. 336, 338,341 53. sk. VIII. Kelemen pápa 1598-ig a török háborúra 1,5 millió scudit bocsátott rendelkezésre; a török háborúkhoz utolsó pénzügyi támogatásként Róma részéről 130 742 scudit lehet kimutatni, amit V. Pál pápa 1606-ban magánpénztárából (datarie) juttatott II. Rudolfnak. Wolfgang Reinhard:Papstfinanz und Nepotismus unter Paul V. (1605—1621). 1, köt. Stuttgart, 1974. I., 22. 93 Hatvani i. m. 3. köt. Nr. 387, 391, 392, 268—316. 94 Wien HHStA Ungarn Alig. Akten Fasc. 155b Fol. 90 sk. 1608. III. 31.
